Az igazgatónő beszéde
KRG, 2015. május 15.
Ballagás

Ballagási ünnepi istentiszteletünkön szeretettel köszöntöm a Kecskeméti Református Gimnázium 106 ballagó diákját, családjaikat, osztályfőnökeiket.

Köszöntöm egyházközségünk vezetőit, az intézmények igazgatóit, tanártársaimat, minden kedves vendégünket!

Kedves Ünnepeltek, ballagó diákjaink!

Rátok nézek. Szép, ünnepi külsőtök, a benneteket fotózó vendégek, a virág-költemények mind mutatják, hogy fontos állomás ez a nap a diákélet útján. Sokan messziről érkeztek ide, hogy veletek legyenek ma. Ballagtatok már esetleg többször is: óvodából, általános iskolából. Jeles események voltak azok is.

A gimnáziumi ballagás azonban különleges búcsú, mert végleg elhagyjátok a klasszikus iskolai körülményeket. Tanulni, azt fogtok, először remélhetőleg a vágyott főiskolán vagy egyetemen. Azután tanulni fogtok felnőttként is, mert ma már az élethosszig tartó, vizsgákkal, szintek, teljesítmények igazolásával is járó tanulás nem a jövő társadalmának víziója, hanem a valóság. Tanulók igen, de iskolások már nem lesztek.

A gimnáziumi ballagás különleges búcsú, mert elhagyjátok például az egyenruhát. Végre! – gondolják szerintem most sokan. De úgy remélem, azt is értitek, hogy egy védelmet és támogatást adó, bizalmi és értékközösség egyenruháját akasztjátok az érettségi után a vállfára. A nyakkendőt, azt tegyétek el emlékbe. Becses ereklyeként fog majd előkerülni évek, évtizedek múltán. Nem hiszitek? Majd mondjátok el, nem nekem, hanem az unokáitoknak, hogy igazam volt-e.

A gimnáziumi ballagás különleges búcsú, mert elhagyjátok az osztálytársakat. Talán e pillanatban nem is mindenkiért fáj a szívetek. De a kistablót, azt tegyétek oda a nyakkendő mellé. Elő fogjátok azt venni sokszor. Digitális világ ide vagy oda évtizedek múltán nagyítóval bogarászva készültök majd a sokadik érettségi találkozótokra. Reméljük, mindig lesznek olyan társaitok, akik megszervezik.

A gimnáziumi ballagás különleges búcsú, mert nem lesz többé osztályfőnökötök. Nem fogja senki százszor elmondani, hogy mikor és mit, mert ha nem, akkor az milyen következményekkel járhat. Ezentúl szabadon, saját felelősségetekre mulaszthattok órákat és lehetőségeket. Vagy jobb esetben – és én ebben bízom – saját felelős döntésetek miatt mindent helyesen, időben észleltek, számon tartotok és elvégeztek. Nemcsak egyetemistaként, hanem majd családapaként, családanyaként, megbecsült munkatársként, idős szülőt ápoló koros gyermekként is.

A gimnáziumi ballagás különleges búcsú, mert ezután szabadon közlekedhettek az életeteket falakkal körülvevő épületek be- és kijáratain. De gondoljatok rá: vannak jó kapuk és vannak gonoszak. Legyetek óvatosak és keressétek az ismerős, jó motívumokat.

A gimnáziumi ballagás különleges búcsú, mert nem lesz számotokra magától értetődően megszervezve a templom és iskola egysége. Nektek kell ezt észben, szívben tartani. Emlékezzetek rá majd, hogy utolsó gimnáziumi éveteket a kecskeméti református oktatás indulásának 450.évében kezdtétek, és arra is, hogy 2015-ben a gimnázium újraindításának 25. évében ballagtok, érettségiztek. Őrizzük meg emlékezetünkben, hogy a jubileumi gálaműsor záró számaként a kamarakórus, majd mindnyájan, akik ott lehettünk, együtt énekeltük:

„Itt van Isten köztünk.
Jertek őt imádni,
Hódolattal elé állni.”

Most is itt van köztünk. Hát írd fel a kistabló hátlapjára: 165.ének és úgy tedd a nyakkendő mellé. És ne felejtsd mindezekhez csatolni a 25 éves évkönyvet, mert ebben benne van az életednek 4 vagy 6 esztendeje is.

S végül mindezen emlékekhez helyezzétek el a ballagási meghívótokat és a tarisznyát, a jövőhöz, a boldog felnőtt élethez készített útravaló jelképét.

John Lennon nem mai sztár, de azért azt hiszem, mindnyájan tudjátok, ki volt ő. Korának egyik bálványa, tehetséges, örökösen lázadó, ellentmondásos és tragikus sorsú beatzenész.

Ezt írta magáról: „Amikor iskolába mentem, megkérdezték tőlem, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Azt válaszoltam, hogy boldog. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.” Azt nem tudom, hogy a 6 éves John Lennon valóban ilyen frappánsan válaszolt-e, de az biztos, hogy az élet értelme, a boldog élet titka mindenkit foglakoztat. Világsztárt és búcsúzó diákot egyaránt. A ballagási meghívón az osztályok egy-egy idézetben foglalták ezt össze.

A 12.a-sok Dsida Jenőt idézik:

„Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn énekelve,
portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan.”

Nem túlságosan kíméletlen ez az égi elv? Kúszva, vérzőn énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig… Tényleg erre vágyunk? Mennyivel egyszerűbb lenne, ha minden célunkat könnyű lenne megvalósítani. Mindenki boldog lehetne. Nem lenne nehézség, kihívás, küzdelem, stressz. Csakhogy így aztán eltűnne a motiváció, a megvalósítást kísérő öröm, a fejlődéssel járó értékek. Ezért aztán mindenki – vagy majdnem mindenki – boldogtalan lenne.

Tehát, kedves a-sok, jól választottatok, verset, égi elvet.

A 12.b-sek Mark Twain gondolatát hozzák:

„A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszületsz, és az, amikor megtudod, miért.”

Az első evidens: születés nélkül nincs emberi élet. A második az igazán fontos: amikor megtudod, miért születtél. Ennek a második kérdésnek a megválaszolásához sok segítséget kaptatok itt ezekben a padokban. A templomi és az iskolai padokban is. Szívből remélem, sokatoknak megvan már a válasz. A többieknek, a keresőknek – nemcsak a b-seknek - Lukács evangéliumából hozok bíztatást: „..mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak.”

A 12.c-sek Shakespeare-t idézik.

„Megcélozni a legszebb álmot,
Komolyan venni a világot,
Mindig hinni és remélni,
Így érdemes a földön élni.”

Újra bebizonyosodott számomra, hogy Shakespeare milyen zseniális. Nincs nyitva hagyott kérdés, nincs gondolati rés, amibe kapaszkodva kiegészítésre lenne módom. Tökéletes a választás, kedves c-sek. Azt az egyet sajnálom, miért nem tudtam előre, hogy ez lesz a választott ballagási idézetetek. Mennyire megkönnyített e volna a dolgomat, ha a némelyetekkel korábban, időnként előforduló „tisztázó” megbeszélésünk alkalmával előránthattam volna ezt az általatok választott shakespeari életvezetési axiómát: Emlékeztek, Ti az abban foglaltak szerint akartok élni.

A 12.d-sek Juhász Gyula gyönyörű versét íratták a névsoruk fölé:

„Múló világ felett örök csillagok élnek,
hiába hullanak hervadt lombok, remények,
mindig akar, szeret, dalol az élet!”

Tartsátok meg mindig ezt az életigenlést! Akarjatok jót, azaz legyetek jóakaratúak, szeressétek e múló világban élőket és az a fölött létezőt is. Daloljon számotokra az élet szép énekeket.

Tisztelt Szülők!

Önök évekkel ezelőtt ránk bízták kincseiket, gyermekeiket, hogy feltarisznyázzuk őket mindazzal, ami a továbbtanulásukhoz és a továbbélésükhöz szükséges. Korszerű ismeretekkel és keresztyén értékrenddel.

Közös reménységünk, hogy kialakult bennük az a felvételi pontokban nem mérhető ismeret, amely egész életútjuk során eligazítja majd őket. Reméljük, olyan fiatalokat neveltünk Önökkel közösen, akikre nyugodtan rábízhatjuk majd a következő generáció gyermekeit.

Köszönjük az Önök bizalmát!

Kedves Búcsúzó Diákok!

A szalagavatón arról beszéltem Nektek, hogy mindnyájan egyszerre vagytok kíváncsi kincskeresők és a megmunkáltság, csiszoltság különböző szintjén lévő drágakövek.

Az azóta eltelt hónapok alatt bizonnyal tovább csiszolódtatok.

Az útkeresés izgalmai közepette pedig eljutottatok addig a pontig, hogy leadtátok érettségi és továbbtanulási jelentkezéseteket.

Legtöbben valószínűleg most hozták meg életük első komoly önálló döntését.

Az önálló döntés mindig együtt jár azzal, hogy számolnunk kell a saját erőnkkel, képességeinkkel, a társadalmi meghatározottságokkal, a családi körülményekkel és természetesen a pontosan fel nem mérhető határokkal vagy a határtalansággal járó lehetőségekkel.

Kívánom, hogy mostani választásotok jónak bizonyuljon. Az írásbelikre a koncentrált figyelem elmét megfényesítő óráit kívánom nektek. Azután pedig kitartást a szóbeli érettségikre való felkészülés heteire, mert az a tanulás céljára rendelt idő.

Ma azonban még ünnepelünk, s az ünnepeltnek jókívánságot illik mondani. Azt kívánom nektek, hogy semmit se feledjetek el középiskolás éveitekből, ami szép volt, ami gazdagított, jobbított, épített, boldogított titeket. Segítsen mindez nektek további életetekben.

A tegnapi jókedvű esténkre gondolva pedig Schiller gondolatát idézem:

„Mindig egész fele törj.
De egésznek lenni, ha nem bírsz,
Láncszemként illeszd egy nagy egészbe magad.”

Végezetül ma, a méltóságteljes ballagás napján Søren Kierkagaard, 19. századi dán filozófus, teológus szavaival búcsúzom:

“Az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előrenézünk.”

Isten veletek, kedves diákjaink!

Szenes Mártonné Durucz Anna
igazgató

Ballagás
Friedrich Dorka, 2015. május 15.