Ballagás 2017
KRG, 2017. június 08.
Ballagás

Szenes Mártonné Durucz Anna igazgatónő ballagási beszéde

Ballagási ünnepségünkön szeretettel köszöntöm aKecskeméti Református Gimnázium 100 ballagó diákját, osztályfőnökeiket, atanulók családjait! Köszöntöm egyházközségünk elnökségét, az intézményekigazgatóit, kollégáimat, minden tisztelt vendégünket!

 

Kedves Végzős Diákjaink!

 

„Elmegyek, elmegyek,
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek.

 

Búval és bánattal
kizsinóroztatom,
sűrű könnyeimmel
kigomboztattatom.

 

Fúdd el, jó szél, fúdd el
hosszú útnak porát.
Hosszú útnak porát,
az én szívem búját!”

 

Ezt a szép népdalt,amelyet Ti is énekeltetek az iskolától búcsúzva, a 135 éve született és 50 éveelhunyt Kodály Zoltán gyűjtötte 1912-ben az erdélyi Kászonimpéren. Kikövetkeztethető,hogy azonnal slágerlistára került a „megtalálása” után, hiszen majdnem száz év ótaelmaradhatatlan darabja a ballagáskor énekelt repertoárnak. Ez a dal valamilyensúlyos, fájdalmas búcsúnak, elindulásnak a költői megfogalmazása. A Ti búcsútoka gimnáziumtól talán kevésbé könnyes. Oldja az érthető kíváncsiság, amellyel azelőttetek álló útra vetitek fiatal szemetek ragyogó sugarát. Itt most nem azérettségire gondolok, hanem kicsit távolabbra, mondjuk szeptemberre és mégtávolabbra, az életutatokra. Bizonyára oldja a búcsú szomorúságát a mostaninál nagyobbönállóság ígérete is. Oldották a GrefiTi nektek címzett üzenetei, a tanár-diákmérkőzések hangulata, az utolsó tanítási napon a felhőtlen bolondozás. Oldottaa mód, ahogyan az osztályfőnökötök vendégül látott titeket és a tegnap esti szerenádfogadássok nevetése. A ti búcsútok hangulata kevésbé könnyes, mint a dalbélivándorútra induló búja-bánata. De azért búcsú a javából.

Mert valóban gyökeresváltozás áll be az életetekben holnaptól. Vegyük számba a legfontosabbváltozásokat.

Magad döntöd el, hogymikor ébredsz. Nem lesz napi számonkérés. Nem kell a becsöngetéshangulatgyilkos „taram-taram”-jához és a kicsöngetés megkönnyebbülést trillázó„tirim-tirim”-jéhez igazodni. Nincs több kötelező óra, kötelező megjelenés, kötelezőolvasmány, kötelező istentisztelet, egyenruha. Az órarendet, amit mostvalószínűleg kívülről fújsz, elfelejtheted. Nem követeli rajtad senki a házifeladatot, a számológépet, az énekeskönyvet, a füzetet, az igazolást, a házirendbetartását. Nincs NETFIT és Cooper.

Ha akarsz, bemehetsza konviktusba ebédelni sorban állás nélkül, mert megválaszthatod az érkezésedidőpontját. Csupa jót soroltam, igaz?

Még folytatom is:

Az érettségivizsgákat leszámítva csak akkor jöttök már be az iskolába, amikor kedvetek van.Ó, olyan biztos nem lesz! – gondoljátok talán e pillanatban.

Tapasztalatbólmondom: lesz. Viszont már nem lesz meg az osztályterem, mert az írásbelivizsgák miatt a tantermek beosztását átszervezzük. Nincsenek meg azosztálytársak; illetve megvannak, de „szanaszét” és külön szervezést igényel,ha valakivel együtt akarsz például tanulni. A tizenegyedikes barátok és atanárok pedig rohannak, mert nekik megmaradt a taram-taram és a tirim-tirim.

A szegény maturanduszálldogál a folyosón, és meghökkenve realizálja, hogy mi minden kötötte aziskolájához. Megállapítja, hogy most a szabadság mellé megkapta az önállóságfelelősségét és az önállóságból fakadó feladatokat is. Az uszodába bizony ezentúlbelépőjegyet kell váltanod!

A ballagás, a sokvirág, a büszke-boldog családod, a tizenegyedikesek figyelmessége, afeldíszített tantermek, a tanárok mosolya, az ünnepi istentisztelet, azigehirdetés és a köszöntések mind azért vannak, hogy ma, pont időben és nemkésőn, a jövő héten, hanem ma: állj meg, és emlékezz. Rögzítsd tudatodban, hogymilyen értékes évek vannak mögötted. Emlékezz gólya mivoltodra, és lásd, afelnőtt kor küszöbét elérted. Jólesően állapíthatod meg, hogy mennyi mindenttanultál, hogy milyen ugrásszerűen nőtt a tájékozottságod a tantárgyakbanmegjelelő tudományok és művészetek tekintetében. Megsimogathatod szemeddel atemplom ablakait, a karzatot, ahol énekeltél az osztállyal. Nyugtázhatod, hogyaz Úr asztalát kerítésen belülről is ismered. Felidézheted, hogy kik lettekéletre szólóan a barátaid.

Értékelheted, hogyjól vívtad-e meg harcaidat. Meggondolhatod, hogy éltél-e a lehetőségekkel,amiket az iskola és a családod kínált ahhoz, hogy a benned rejlő csiszolatlandrágakövek teljes fényükben ragyoghassanak fel.

Sütő Andrásmegfogalmazása szerint a következő módon kell a világ dolgaiba avatkozni: „Kéretlenülis, bíztatás nélkül véghezvinni a magunk feladatát, tisztán tartani az ablakotés a lelkiismeretünket.” Holnaptól tehát kéretlenül, bíztatás nélkül isvégeznetek kell a feladatotokat, és fenntartani külső és benső vezéretekutasításait.

„Tartsd meg a rendet,és a rend is megtart téged” Szent Benedek regulája nemcsak a szerzetesekre ésnemcsak az ünnepekre vonatkozik.

 

Vegyük most sorra,hogy Ti, búcsúzók hogyan kíséreltétek meg „lepárolt” gondolatokbanmegjeleníteni az érzéseket, emlékeket és jövőre vonatkozó reményeket.

 

A 12.a-sok a Punnany Massif szövegébőlválasztottak mottót a ballagási meghívóra:

„Ha döntened kell, válassz, ettől leszelteljes.

Utad végén derül ki, hogy melyik csapáshelyes.”

Most a középiskolaitanulmányaitok végéhez közeledtek. Az itt töltött 6 esztendős út tekintetébenmár nyár közepére kiderül, hogy helyes volt-e a csapás, amit ki-ki választottmagának.

Én az idézettversszak első két sorát teszem a tarisznyátokba szeretettel:

„Szeress amíg nem fojt, míg lüktet aszív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.”

 

A b-sek Dsida Jenő gyönyörű soraitválasztották:

„Ezért ha elillan ez az év is,

S a múltba szállva szétomol,

Lelkedben ott a kincs örökre

Amely valaha benne volt.”

Kívánom, hogy a lelkek kincseit mindigtartsátok számon, önmagatokét és másokét is.

Remélem, hogy meg tudjátok ezeketőrizni, sőt jól sáfárkodván azzal, egyre többet szerezzetek hozzá esztendőrőlesztendőre egészen ama – ma még szerencsére felfoghatatlanul nagy időtávra lévő– végső elszámolásig.

 

A c-sek a mindig megrendítő Jelenésekkönyvéből idéznek:

 

„Én vagyok az Alfa és az Ómega így szólaz Úr Isten,

aki van, és aki volt, és aki eljövendő:a Mindenható.”

A Károli fordítású Bibliábanez a rész egy kicsit bővebb, mert ez is szerepel:

… kezdet és vég…” : „Én vagyok az Alfaés az Omega, kezdet és vég”.

Boldog vagyok, haennek a tudása a Kecskeméti Református Gimnáziumban töltött és benneteket talánhitben is érlelő 4 esztendőtök kezdetétől a végéig elkísért.

Tarisznyátokba CseriKálmán üzenetét helyezem szeretettel:

„Egy hívőnek taktusra kell lépnie.Ütemre kell lépnie, és az ütemet nem ő diktálja. Főleg nem másoknak, de magánaksem. Az ütemet a vezér diktálja, és ez Jézus Krisztus.” 

Az internátusiballagók megkapták már a jókívánságot: Az erő legyen veletek! Én most eztkiegészítem: Az erő legyen veletek Krisztus seregében!

 

A d-sek Ady Endrét idézik:

„Az élet már adott sokat,

Bódítót, furcsát és keservest,

De még valamit tartogat.”

 

Adynak „bódító,furcsa és keserves” élet-élményei közben, mellett és után valamit tényleg mindigtartogatott az élet. Mert ő örök küzdő volt. Megdöbbentően furcsa életvitele ésköltői zsenialitása metszetében a hazafisága, európaisága, az ősi múlt irántitisztelet és a forradalmiság egyszerre lelhető fel. Kívánom, hogy mindnyájatokélete tartogasson hasonlót személyesen nektek is.

 

A 12.e osztály Varró Dániel bájos,könnyes-mosolygós, Villon stílusában megjelenített versének, „Az elköszöngetésballadájá”-nak utolsó két sorát íratta arannyal az aranyló papírra:

„ Ha nem lakom már iskolád,

Hiány ül majd a lelkemen.”

 

Kedveseim, ti ishiányozni fogtok mindnyájunknak. A tanév végérvényesen megváltozik az iskolában,amikor a végzősök elballagnak - biztosan emlékeztek még erre az érzésre ti istavalyról. Mi, „maradók” is együtt valljuk a költővel:

„Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.”

 

Hiányozni fogtok, és szeretettel várunk visszamindnyájatokat nemcsak az érettségi találkozókon.

 

Ballagásotok éve,2017, nagy emberek és nagy események évfordulója.

Szabó Magdaszületésének 100., Arany János, Tompa Mihály, Irinyi János, Lázár Vilmos aradivértanú születésének 200. évfordulóját ünnepeljük. 500 éves Luther Márton 95tétele. Az évfordulók kiemelése segítsen a magyar-, történelem-, hittan, kémia-és egyéb érettségik minél magasabb szinten való teljesítéséhez, hiszen ez afeladat itt kopogtat.

 

A múltból a jelenenát a jövőbe ballagunk. Így ideillő, ha a modern tudományos fantasztikusregényírás megteremtőjének, az írói tehetségét tudatosan a természettudományoknépszerűsítésének szentelő Jules Verne-nek (vagy, ahogy magyarítva szoktuk mondani,Verne Gyulának) a gondolatával búcsúzom tőletek:

„Cselekedeteinknem tűnnek el nyomtalanul, örökké élnek az örökké tartó eredményekben éskövetkezményekben.”

 

Kedves Végzősök! A tegnapi naponközépiskolai tanulmányaitokat befejeztétek. A bizonyítványotokba „A tanulótovábbhaladása” rovatba a következő bejegyzés került: „érettségi vizsgáttehet.” A koronát az érettségin tehetitek fel a „műre”.

Isten áldása segítsen benneteket ebbenés minden további utatokon!


Reményik Sándor:

Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térdenállva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa
Köröskörül őserdő, ősbozót –
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előre ment, a csúcson vár be –
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örökéletet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton. –

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

A verset Ádám Regina tolmácsolásában hallhattuk.


A 11. évfolyamosok nevében Sipos Júlia búcsúzott

Szeretettel köszöntök minden kedves jelenlévőt a gimnázium tizenegyedik évfolyamának nevében. Az iskola és gyülekezetünk vezetőségét, tanárainkat, szülőket, hozzátartozókat, és természetesen Titeket, kedves végzősök. Mintha tegnap lett volna, hogy ugyanezzel a mondattal köszöntöttelek Benneteket a szalagavatón. Akkor kérdések hangzottak el arról, milyennek képzelitek magatokat a közeli és távoli jövőben. Most inkább a múlt lesz a téma. Az elmúlt négy, hat vagy akár tizenkét év, mert a ballagásnak ez a lényege. Keresztülsétálni az iskolán, végiggondolni bizonyos emlékeket, amik a termekhez, tanárokhoz és diáktársaitokhoz kötnek Titeket. Emlékeket, amik hiányozni fognak, és emlékeket, amik kevésbé.

„életednek van egy titkos csúcsa, / mely rejtve őrzi boldogságod” írja Reményik Sándor. Kívánom mindannyiótoknak, hogy középiskolás éveitek egy ilyen titkos csúccsá váljanak. Ahonnan a végtelen panoráma az előttetek álló években rejlő lehetőségeket mutatja. Ahová lehet, hogy néha nehéz út vezetett, de a végén megérte, hiszen ezáltal új fejezet kezdődhet. A gimnázium után valami más következik, ami lehet nem lesz könnyebb, sőt még az is megeshet, hogy további megpróbáltatások következnek. De Ti már tudni fogjátok, hogy nem számít „a sok rögös, buta út”, mert mindezekkel megéri megküzdeni a boldogságért.

Kicsit ez is a ballagás lényege, azt hiszem. Hiszen ahogyan a vers is szól, „nem adhatsz a pillanatnak örök életet”. A végzősöknek el kellett ballagniuk tavaly is, idén is, éppen úgy, ahogyan jövőre nekünk is el kell majd. A kérdés, hogy voltak-e olyan pillanatok, amiknek öröklétet adtunk volna, ha tehetjük. Mert ezeknek a pillanatoknak az elraktározásáról szól a ballagás. Milyen pillanatok is ezek? Például az első közös nevetés a gólyatáborból vagy gólyabálról; az első csendes nap átélése; az iskolai ünnepi műsorok előadása tizedikben; kiemelkedő eredmények elérése tanulmányi vagy sportversenyeken; az osztálykórus megszólalása énekórákon és akár a templomban is; a szalagavató táncok előadása és maga a szalagtűzés. Talán a ballagás is ilyen. Egy pillanat, amit akármennyire is vártatok, most mégis kicsit megilletődve kell tudomásul venni, hogy tényleg elérkezett. Ezek mind olyan apró elemei az elmúlt korszaknak, amiket megéri elraktározni. Mert azon a bizonyos titkos csúcson az ilyen pillanatok őrzik rejtve a boldogságot.

Zárásként mindent, amit nektek mondanék a tizenegyedik évfolyam és fiatalabb diáktársaitok nevében, Kiss Jenő szavai fogalmaznak meg:

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra

Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,

Nézz vissza…aztán ismét csak előre,

S indulj tovább az alkotó jövőbe. (Kiss Jenő)


Kispál Sára 12. évfolyamos tanuló búcsúbeszéde

„ Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.”

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm tanárainkat, osztályfőnökeinket, a meghívott vendégeket,

iskolánk valamennyi munkatársát, tanulóját és nem utolsó sorban Titeket is, kedves ballagó diáktársaim!

Annak idején, amikor először ültünk be új osztályunkkal a templom padjaiba, érzések hada kavargott bennünk. Kíváncsiak voltunk, mi vár majd ránk az előttünk álló években, tartottunk attól, hogy el tudjuk-e majd végezni a feladatainkat, és talán kicsit hiányoltuk is azt a közeget, ahonnan jöttünk. Ha jobban belegondolunk , így négy-hat év elteltével ma pont ugyanebben a helyzetben vagyunk. Hasonló gondolatok járnak most is a fejünkben, mivel jövő héttől minden megváltozik . Nem lesz több célbadobó verseny a papírkosárba vagy történelem tanulással töltött tornaóra. Új útra indulunk.

Az út, mint szimbólum életünk, monda- és mesevilágunk szerves része. Az esendő ember útja kanyargós , a kiválasztottaké királyi út , mely egyenes. Ilyen utakat járnak be a világfára mászó vagy akár a pokolba ereszkedő mesehősök is. Gimnáziumi éveink alatt nekünk is, akárcsak az egyszeri szegénylegénynek át kellett esnünk a magunk próbatételein. Gondoljunk csak egy deriválásra, Hoffman Arany virágcserép című művére, vagy csupán öt kereszt előjegyzésre.

De az igazi küzdelem hétfőn kezdődik, amikor magával a hétfejű sárkánnyal találkozunk.

Hála tanárainknak, akik utunk során elkísértek bennünket, minden fegyver adatott volt a legyőzésére. Ezúton is szeretnénk megköszönni azt a sok türelmet, odafigyelést, amit kaptunk. Hálásak vagyunk azért, hogy mindig bizalommal fordulhattunk hozzájuk, bármilyen problémáról volt is szó. Köszönjük, hogy bíztak bennünk, és bátorítottak minket. Reméljük, hogy az elkövetkezendő nyári szünet elég lesz ahhoz, hogy az általunk okozott álmatlan éjszakákat kipihenjék.

Kedve alsóbb éves Diákok! Kívánom, hogy töltsétek hasznosan és eseménydúsan az előttetek álló időszakot. Vegyetek részt minden lehetséges programon, legyen az akár egy irodalmi teaház, Olvasás Éjszakája vagy a tanár-diák meccsek. Egy jó tanács : Akármennyire is hihetetlennek tűnik, amikor azt mondogatják nektek már tizedik osztályban, hogy tanuljatok, mert nemsokára itt az érettségi; azért nem árt időben elkezdeni a felkészülést, mert az utolsó évetek egy pillanat alatt elszalad, és sokszor úgy fogjátok majd érezni, hogy ezer meg egy jobb dolgotok lenne annál, minthogy az érettségire tanuljatok.

Gondolataimat egy idézettel szeretném zárni: „Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Továbblépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.”


Végül pedig búcsúzunk Kukel Babitól, Grefitis tagunktól is.

Image title


Ballagás 2017.
Friedrich Dorka, 2017. június 28.