Tizenkettedikes búcsúbeszéd
Horváth Zita, 2015. május 18.
Ballagás

Kedves Szülők, Rokonok, Barátok és Diáktársaim! A most elballagó tizenkettedik évfolyam nevében tisztelettel köszöntöm valamennyi volt és jelenlegi Tanárunkat, Igazgatónkat és emellett az Egyházközség vezetőit!

Mondandómat valószínűleg egy bölcs ember szavaival kellene kezdenem, de én most inkább eltérnék a megszokottól. Hiszen egy kép sokszor többet mond ezer szónál, így most arra kérnék mindenkit, hogy gondoljon vissza a saját gimnáziumi éveire. Melyek voltak azok a meghatározó élmények, melyeknek képe most felvillan önök előtt? Mintha egy fényképalbum tárulna elénk nem de?

És most hadd villantsam fel Önöknek a most búcsúzó évfolyam albumának képeit! Az első lapokon a 7.es vagy 9.es gólyaműsorainkról fennmaradt képek láthatóak. Nem régiben visszanéztük az akkor készült felvételeket és bizony, volt pár igazán megdöbbentő és vicces pillanat, mikor alig bírtuk ki könnyek vagy nevetés nélkül. Látni, hogy hogyan kezdtük és mostanra hová jutottunk - értem ezt személyiségünkre, tudásunkra vagy akár külsőnkre- ez igazán lenyűgöző dolog.

Ha továbblapozunk a képeskönyben, akkor mátraházi táborok pillanatképei kerülnek elénk: a korcsolyázás fortélyait tanuló diákok a Sás tón, a kisebb-nagyobb horzsolásokkal végződő szánkózások. A kórustáborok során pl.: mindig meglátogattuk a bobpályát. Mondanom sem kell, hogy micsoda élményekben volt itt részünk a lesiklások során. Számomra egy maradandó emlék az az este, amikor az egész kórus együtt énekelte, vagyis inkább kiabálta Bon Jovi It's My Life című számát egy mindössze 40m2-es helyiségben hogy csak úgy zengtek a falak.

Néhány végzős fényképalbumában más táborokról is vannak megörökített, csodálatos pillanatok.

Több diáktól is hallottam, a nyári kenutáborok emlékeiről. Utólag sajnálom, hogy nem vehettem részt azokon a „vérre menő” kenuversenyeken, melyeket mindenki elképzelhetetlennek tűnő gyorsasággal teljesített. Mesélték, hogy voltak, akik a kenujukat emelték fel, hogy átjussanak egy farönk akadályon, illetve, hogy milyen cseleket vetettek be a győzelem ért.

Emellett mindig az év egy fontos mozzanata volt az aradi kerékpár túra, amely ugyan csak 13 diák és 4 tanár albumába került bele mégis kiemelkedő momentuma. Már maga a megtett táv hatalmas élmény volt, de még inkább a kiváló társaságnak feledhetetlen pillanatok. Pl.: egy októberi fürdés vagy a diákok győzelmével zárult focimeccs.
Nem lapozhatom át az albumnak azt az eseményt sem, amiről lassan egy szállóigévé vált gondolat terjeng az gimnázium falai között. Ez a filozofikus gondolat egy kedves tanárunktól származik: „az élet a születéstől a halálig tart és közte van a szalagavató” Először maguk a résztvevő diákok is úgy gondolhatják, hogy ez csak egy protokoll esemény,mely által tudatosul bennünk, hogy egyre inkább közelítünk a gimnáziumi tanulmányaink végéhez. Azonban ez nem csak egy kis szalag feltűzése és egy tánc. Ahhoz, hogy egy ilyen színvonalas műsort tudjunk adni, számos próbára, türelemre és kitartásra volt szükség. Ezek a próbák szinte mindenki számára emlékezetes pillanatok. Ilyen emlékek például egy-egy esés vagy akár valami poén, amit csak az osztály ért . A szalagavató az az este, amikor tényleg minden rólunk és az osztályaink egységéről szól.

Sok érzés kavarog még bennem és tudom, diáktársaimban is. Hiszen ott vannak még az album lapjain a kulturális napok dalai, táncai vagy színdarabjai,a strasbourgi konferenciák,terepgyakorlatok,osztálykirándulások, süti vásárok, sítáborok, a 450 éves évforduló,egy-egy jó hangulatban eltelt tanóra,a töri faktos honfoglalózás és sok-sok emlékezetes iskolai alkalom relikviái. Igazán meghatározó és örök momentumok ezek, amikre mindig jó lesz visszagondolnunk.

Albumunk végéhez érve már csak egy oldal marad, melyen mindössze néhány gondolat foglal helyet. Szívből köszönjük szüleinak azt a lehetőséget,hogy támogatásukkal eljuthattunk idáig,illetve tanárainknak a velünk való törődést, a kitartást és legfőképpen a türelmet. Reméljük, hogy amikor visszagondolnak ránk szép és jó emlékek elelevenednek fel majd előttük is. Mindemellett reméljük, hogy a tőlük kapott tudással a pár napon belül kezdődő érettségit –ami olyan akár egy elénk tornyosuló Himalája- büszkén és legjobb tudásunk szerint tudjuk majd teljesíteni. Emellett köszönet jár igazgatónőknek és a fenntartó Egyházközségnek mindazon áldozatért, ami a gimnázium működtetéséhez és fenntartásához szükséges. Nem szeretnék megfeledkezni az Internátusban és a Konviktusban értünk dolgozókról sem.

Kedves alsóbb évfolyamosok! Higgyétek el, még ha azt érzitek is, hogy nincs meg bennetek az a képesség, hogy teljesíteni tudjátok az elétek tornyosuló akadályokat, akkor is képesek vagytok rá! Erre bizonyság, a mi mai ballagásunk, hiszen kisebb-nagyobb hegekkel, de itt vagyunk és ahogyan iskolánk jelmondata mondja: „Crescit sub pondere palma”

A gimnázium befejezésével számunkra újabb lehetőségek nyílnak, ezért ez nem csak valaminek a vége, hanem valami újnak a kezdete is. Az itt szerzett tudást igyekszünk majd tehetségünkhöz és szorgalmunkhoz mérten kamatoztatni, erre alapozva tudásunkat gyarapítani. Mindezért: „ Soli Deo Gloria”

Ballagás
Friedrich Dorka, 2015. május 15.