Anna Karenina
Fazekas Réka, 2013. február 11.
Film
„Az egész élet tarkasága és gyönyörűsége, szépsége fényből és árnyból tevődik össze.”
(Lev Tolsztoj)
Egy újabb feldolgozás – fogjuk a fejünket. Miért van szükség újra meg újra ugyanarra a történetre, amit mindenki ismer, amit kívülről fújuk, és amibe lehetetlen vagy legalábbis nagyon nehéz új mondanivalót vinni?

1874-et írunk. A cári Oroszországban Anna Karenina (Keira Knightley) vonatútra szánja el magát, hogy Szentpétervárra utazva kibékítse bátyát, Oblonszkijt (Matthew McFadyen) és annak feleségét. A sorsa azonban előre meg van írva, és a vonaton olyan dolog történik, amelyre ő sem számított, mégis kihat egész további életére…

Úgy látszik, Joe Wrightnak (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés) és Tom Stoppardnak (Szerelmes Shakespeare, A Bourne-ultimátum) sikerült ez a lehetetlennek tartott feladat. Egy olyan világot tárnak elénk a filmben, amilyent még egyik feldolgozásban sem láthattunk, varázslatos kosztümökkel és lenyűgöző díszletekkel. Főleg díszletekkel, hiszen a film jeleneteinek majdnem fele egy régimódi színház falain belül játszódik (de hát színház az egész világ, nem? – Mondaná egy másik klasszikus).

Első ránézésre talán furcsa ez a sok díszlet és miliő a nézőnek, de ha jobban belegondolunk, nagyon is indokolt – Anna, és későbbi szeretője, Vronszkij (Aaron Taylor-Johnson) gróf szerepet játszanak. Annának, bár nagyon szereti kisfiát és tiszteli férjét (Jude Law), végig kell mennie egy úton, hogy a végén rájöjjön: mindez semmit sem ér, ha nem lehet szerelme karjai között. Továbbra is fent tartja a látszatot, hogy minden rendben, és nem történik megcsalás, de a pletykás nyelvek hamarosan róla fognak sugdosni. Vronszkij gróf nem sokkal Anna megismerése előtt még Kitty-nek udvarol, de ahogy táncolnak a híres báljelenetben, beleszeret a gyönyörű és titokzatos asszonyba.

Mégis, miért van erre szüksége egy XXI. századi embernek? Tolsztoj olyan regényt írt meg két évszázaddal ezelőtt, amelynek mondanivalója nem kopott ki ennyi időn keresztül, még filmvásznon sem. Különösen ebben a feldolgozásban, ahol a zene, a díszletek, a jelmezek és a kameraállások olyan kivételesek – nemhiába jelölték a legrangosabb filmgálán, az Oscaron pont ezekben a kategóriákban.

Ajánljuk ezt a filmet azoknak, akik rajonganak a kosztümös filmekért; akik valami újat szeretnének látni; vagy akik csak kíváncsiak egy varázslatos orosz szerelmi történetre. Az Anna Karenina kitűnő választás. :)