Bordélyház
Fazekas Réka, 2013. március 15.
Film
Első ránézésre talán érdekes témájú filmhez értünk a tavaszi filmklubi tudósításaink sorozatában. Az internetes véleményeket olvasva látni lehet, hogy sokan pusztán a filmcím alapján elítélik, és értetlenkednek e film szükségességét illetően. Aktuális-e ez egyáltalán napjainkban, vagy a rendező csupán egy letűnt kor krónikása? Van-e új mondanivalója, és ha igen, mégis micsoda az, ennek az annyira más világnak, mikor úgy tűnik, egyszer s mindenkorra eltemette a valóság a ”rossz házakat”.

A XX. század hajnalán járunk, Párizsban. Marie-France olyan bordély,,Madame,,-ja, ahol a legkülönfélébb lányokkal találkozhatunk: ott van Samira, az arab szépség, Madeleine, a zsidó lány vagy Pauline, aki vidékről költözik Párizsba, csak hogy otthagyhassa varrónői múltját. Mindenki látszólag különböző, ám álmaik és sorsuk egy és ugyanaz: elmenekülni a felhalmozódó adósságok elől, miközben ez csak úgy lehetséges, ha egy gazdag kuncsaft kiváltja őket. De mégis kinek kellenének a társadalom megvetettjei, akik olykor-olykor fájdalmas emlékeket és betegségeket hordoznak?

Ezzel a gondolattal játszik el a Cannes-ban jutalmazott rendező, Bertrand Bonello, aki már több filmet is forgatott hasonló kérdésekkel és témával. A század hajnalára kalauzol el minket, hogy bemutasson egy olyan világot, amelyet ahogy megismerünk, már omlik is össze, hiszen Párizs egyre drágább lesz effajta élvezeteknek, és mint oly’ sok minden más, a prostitúció is az utcára kerül, minden érzékiség nélkül. A legvégső percekről, az utolsó legördülő homokszemekről kíván nekünk mesélni, és ezzel az időtlenséggel az idilli világba emeli a bordélyokat magukat, csak hogy még drámaiabb legyen összeomlásuk.

Mert hát ugyan kik is történetünk szereplői? Találkozhatunk azokkal az előítéletekkel, amelyek még ma is érvényesek, megbélyegzettségükkel. Mindenki rabszolgának képzeli őket, akiket teljes mértékben ki lehet használni, de nem ad senki lehetőséget arra, hogy elmeneküljenek és vigasztalást találjanak. Erre épül a film egyik legdrámaiabb jelenete is, mikor valamelyik kuncsaft könyvet ajándékoz az egyik lánynak, melyben egy tanulmány olvasható a prostituáltakról és bűnözőkről, ugyanarra a szintre helyezve és elítélve őket. És valóban: a bordélyban lakókat feláldozzák a boldogság oltárán, hogy utána ők maguk boldogtalanok legyenek.

A film a La Belle Epoc álmával kezdődik, és a lányok álmaival ér véget arról, hogy ugyan lesz-e jövőjük. Kitűnő alkotás, melyet nem véletlenül jelöltek a legnevesebb francia gálákon. Ajánlott mindazoknak, akik képesek keresztüllátni a ”kényes,” kérdéseken, és észrevenni mindazt a jelentést, amiért a rendező készítette a filmet.