Faust
Fazekas Réka, 2013. március 11.
Film
Újabb csütörtök virradt, s mi újra elmentünk a Kulturális Központ által szervezett Tavaszi Filmfesztivál vetítésére. Ezúttal a Faustot adták. A moziterembe belépve kicsit „kötelező” szagot lehetett érezni, de Sokurov orosz filmrendező mindezt feledtetni tudta a film első képkockájától kezdve.

Alexandr Sokurov, e film rendezője elérkezett quadrológiája végére: miután rendezett egy-egy filmet Leninről, Hitlerről és Hirohito japán császárról, úgy gondolta, itt az ideje megjeleníteni az irodalom fő gonoszát, magát az Ördögöt, Goethe híres Faustjából. Mindezt persze németül tette, mert szerinte ez a történet csak ezen a nyelven tud hiteles lenni és maradni.

Maga a film álomszerű: olyan, mintha együtt álmodnánk mindezt, Fausttal együtt. Együtt találkozunk Mephistóval, együtt bolyongunk a mocskos városban, együtt esünk szerelembe Margittal. Olyan, mintha visszaemlékeznénk erre, mert már egyszer (nagyon régen) megtörtént, vagy mintha soha nem is történt volna meg, csak képzeletünk szüleménye. De a fausti világ el is kápráztat ugyanakkor – Sokurov Arany Oroszlánt kapott érte 2011-ben.

Újraírja, átértelmezi, eltér az eredeti műtől. Felteszi az örök kérdést: mi is az emberi élet értelme? A film végén pedig Faust „eltemeti” az Ördögöt. De magára hagyhatja? Ott hagyhatjuk hátunk mögött a múltat, a gonoszt, a szenvedést?

A lehető legnaturálisabb világot tárja elénk, amit csak lehet. Elgondolkodtat, és nem hagy aludni felvetett kérdéseivel, ahogy az eredeti mű is tette. Néha borzongat, és néha az ember elfordítaná fejét: de nem szabad. A végére kell jutni, mert még az is lehet: válaszol nekünk.