Avoir dix
KRG, 2012. december 3.
Francia
Etre jeune – Quelques témoignages des jeunes français
Fiatalnak lenni – Néhány vélemény a francia fiataloktól

Je ne leur fais pas confiance
Je ne parle pas beaucoup avec mes parents. Quand j’étais petite, je me confiais plus, je racontais tout. Aujourd’hui, je suis plus distante. Si je dis quelquea choses de confidentiel à ma mère, toute le famille sera au courant dans l’heure. Mais je suis moins bonne à l’école, j’ai baissé dans leur estime, et mon père fait comme si je n’étais plus sa fille. Cécile (17 ans) Nem bízom bennük
Nem beszélek sokat a szüleimmel. Amikor kicsi voltam, jobban bíztam bennük, mindent elmeséltem. Ma már tartózkodóbb vagyok. Ha elmondok valamit az anyámnak, egy órán belül tudja az egész család. Mivel újabban rontottam az iskolában, úgy érzem, kevésbé értékelnek. Apám úgy tesz, mintha nem volnék többé a lánya. Cecília (17 éves) Non, je n’ai pas tout pour être heureuse
Ras-le-bol qu’on me dise que j’ai tout pour être heureuse, parce que j’ai de bonnes notes en cours. Avant d’être une tête, je suis un être humain. Vous qui me jalouse, si vous saviez combien je suis mal dans ma peau! Même avec un bon bulletin on peut avoir des parents qui nous ignorent, des gros chagrins de coeur, et parfois envies suicidaires. Mon malheur pour l’instant: un garcon dont je suis folle et qui ne m’aime plus. Alors un 12 ou un 18 au prochain contrôle, je m’en fous! Aline (16 ans)
Nincs meg mindenem ahhoz, hogy boldog legyek
Elegem van abból, hogy azt mondják nekem: kitûnõ tanulóként milyen boldog vagy! Nem agy vagyok, hanem egy emberi lény! Ti, akik irigykedtek rám, bárcsak tudnátok, milyen rosszul érzem magam a bõrömben. Még egy kitûnõ bizonyítvánnyal is lehetnek olyan szüleid, akik nem ismernek, lehetnek szívfájdalmaid, gondolhatsz öngyilkosságra. Jelenlegi bánatom egy fiú. Bolondulok érte, de már nem szeret. Egy 12-es vagy egy 18-as osztályzat a legközelebbi dolgozatban – kit érdekel? (A francia iskolákban 1-20-ig értékelnek.) Aline (16 éves)
J’ai ma passion: la guitare
Je sius plutôt bien dans mes baskets. J’ai beaucoup de copains, je joue de la guitare 2 heures par jour. Équilibrer ça avec le travail scolaire en terminale, c’est dur. Le boulot passe avant tout pour mes parents. Ils ne m’en ont jamais empêché, mais ils m’aident parfois à prendre les décisions. La crise de l’adolescence, j’ai vécu. Il y a trois ans, j’ai créé un groupe de rock. Après le bac, on s’éclate vraiment, quad on répête. Vincent (18 ans) Szenvedélyem: a gitár
Inkább sportcipõben érzem jól magam. Sok haverom van, napi két órát gitározom. Érettségi elõtt ezt nem könnyû összeegyeztetni a tanulással. A szüleimnek elsõ a meló. Sosem szóltak bele a dolgaimba, de olykor segítettek a döntéseimben. Az ifjúkor válságát túléltem. Három éve alapítottam egy zenekart. Érettségi után, ha tudunk eleget gyakorolni, biztosan megismernek minket! Vincent (18 éves)
La seule chose qui me fait peur, c’est de m’ennuyer
J’ai un tic qui agace tout le monde. Quand j’arrive quelque part, je dis toujours: qu’est-ce qu’on attend? Sous-entendu pour fêter pour danser, pour activité et plus si affinités. Je n’arrète pas: le snowbords l’hiver, du surf et de la desdcente en VTT l’été. La vie est trop courte pour perdre une seule seconde. Matthieu (19 ans)
Egyedül csak az unalomtól félek
Van egy rossz szokásom, ami bosszant mindenkit. Ha megérkezem valahová, elsõ kérdésem: na, mi vár ránk? Értve ez alatt, van-e buli, tánc, program és ehhez hasonlók. Sohasem állok le: télen snowbord, nyáron szörf és bicaj a hegyekben. Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyetlen másodpercet is elvesztegessünk. Matthieu (19 éves)