12.c 2018
KRG, 2018. április 30.
Ilyenek vagyunk

Ilyenek voltunk: Pimaszok és lázadók.

Folyamatosan nyüzsgő, sose pihenő csapat. Ez a négy év nehéz volt, több szempontból is, de úgy érzem, mivel az osztály minden akadály leküzdésében segítette tagjait, sokkal könnyebben megúsztuk, mint vártuk volna. Az évek rengeteg jellemfejlődést hoztak magukkal. Láthattuk egymást felnőni, segíthettünk a másik személyiségének csiszolásában. Szépen lassan megerősödtek azok a bizonyos barátok közti, láthatatlan kötelékek, és most úgy érzem, nincs az osztálynak olyan tagja, aki ne tudna legalább két nevet mondani, akikre biztosan számíthat majd évek múlva, ha egy váll kell neki, hogy megtámaszkodjon.

Image title

Igazán nehéz ezt a rengeteg érzelmet és gondolatot pár sorba tömöríteni. A négy évünk minden szomorú és vidám emlékét röviden felidézni. Mert persze tapasztaltunk az édes mellett rengeteg keserűt is, hiszen mint mind tudjuk, nincs fény árnyék nélkül. A sok nevetés, sírás és vitatkozás; így a végére kezdem úgy érezni, hogy ez kellett a csapatunk összekovácsolásához. Ezek a keserédes pillanatok voltak, amik előre toltak minket ehhez a naphoz, hogy most felvehessük egyenruhánkat, és díszes ünnepség közben elbúcsúzhassunk iskolánktól.

Image title

Ahogy ülök az íróasztalom előtt, és próbálok valami frappáns szófordulatot kitalálni, hogy méltó befejezést adhassak együtt töltött éveinknek, csak az visszhangszik a fejemben, hogy „Milyen gyorsan telik az idő”. Nehéz lesz elhagyni ezt a helyet, mely emlékekkel van telis-tele. Minden kis sarok és terem hordoz egy darabkát belőlünk.

Image title

Ezek a darabok - amíg csak van valaki, aki emlékszik rájuk - ott is maradnak, csendben, a maguk érinthetetlen pompájában. Köszönjük ezt a négy évet,és külön köszönöm én is, hogy részese lehettem mindennek.

Szeretettel: Görög Nóri