Interjú a Kecskeméti Református Gimnázium igazgatónőjével, Szenes Mártonné Durucz Annával
KRG, 2017. január 21.
Ilyenek vagyunk

„Aki valaha is nagy és eredményes művet
alkotott, sohasem azért dolgozott, mert
vonzotta a "jutalom", vagy félt a
büntetéstől. Az emberi haladás minden
győzelme valamilyen belső erőnek
 köszönhető.”

                                            (Maria Montessori)


1.   Hol töltötte a gyermek- és ifjúkorát? Mesélne erről nekünk egy kicsit?
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származom. Az általános iskolai tanulmányaimat Nyíregyházán végeztem, a tanárképző főiskola gyakorló iskolájában. Utána a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnáziumban matematika tagozaton tanultam. Nagyon jó iskola volt, hírnevét mai napig megőrizte. Szerettem oda járni, és a gimnazista létből következő sok élményt megélni.

Image title

2.   Elmesélné nekünk a legemlékezetesebb élményét a középiskolában?
A legemlékezetesebbet nem tudom kiemelni, viszont említek néhányat, ami meghatározó volt számomra. Tanulás szempontjából jó szellemi élményt biztosított, hiszen sok okos fiatal vett körül. Így gyakori volt az olyan tanóránk, ami valóban a gondolkozásról vagy a diskurzusról és a jó értelemben vett, a tananyaggal kapcsolatos vitáról szólt. Másrészt, szabadidőnket tekintve egy 5-6 fős baráti társasággal éhesen kutattuk a város kulturális eseményeit. Kiállításokra, megnyitókra jártunk, ezáltal más módon is kulturálódtunk, és fejlesztettük önmagunkat. Kirándulásokat, túrákat szerveztünk. Még irodalmi önképzőkört is alapítottunk. 

Az élményem, amin még ma is elmosolyodom, nem a tanulással kapcsolatos. Az iskolarádióban volt lehetőség dalkérésre. Emlékszem, éppen sétáltam a folyosón, mikor bemondták: nekem küldik a Darabokra törted a szívem című számot. A feladó kilétéről sejtelmem sem volt, így hosszas nyomozás után találtam meg, és nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna egyáltalán, hogy neki darabokra törtem a szívét – meséli nevetve az Igazgatónő.

Image title

3.   Ki vagy mi inspirálta arra, hogy a tanári pályát válassza?
Mindkét szülőm pedagógus, s ez nagyban befolyásolt. Édesapám a főiskola alapító tagja volt, biokémikus, édesanyám pedig magyar szakos középiskolai tanár. Mindketten nagyon szerették a pályát, elismert, megbecsült tanárok voltak. (Édesanyám ma is azt mondja, hogy ő ennél szebb pályát nem tud elképzelni.) Tinédzser koromban, a lázadó szakaszban, viszont úgy gondoltam, hogy én minden akarok lenni, csak tanár nem. Ennek megfelelően az egyetemen matematikus szakon végeztem, és matematikusként is kezdtem dolgozni Kecskeméten. Ekkor a közgazdasági középiskolában indult számítástechnika tagozat, de nem volt képzett tanár. Így felkértek óraadónak, hiszen a szegedi egyetemen számunkra már oktattak a számítógépes ismereteket, programozást. Elvállaltam a feladatot, s így találkoztam először a nagyszerű élménnyel, amikor a diákok valami olyanról hallanak tőlem, ami felkelti érdeklődésüket. A programozás tagozat indításakor végeredményben rábeszéltek a munkahelyváltásra. Így lettem matematikusból tanár, lényegében annak a heti néhány órának a szépsége adta meg az inspirációt. Bevallom, úgy érzem, hogy kicsiket nem tudnék megfelelően oktatni, de ezt a gimnazista korosztályt minden nyűgével együtt nagyon szeretem, meg persze a matematikát is. Azt gondolom, a matematika csodálatosan alkalmas arra, hogy megtanítsa a világos, tiszta gondolkodást a szabályok betartásával, azaz becsületesen, sallangok nélkül, kristálytisztán előre, a cél érdekében. A végén pedig kiderül, hogy helyes vagy nem, amire jutottunk. Ez „alapozás” aztán az élet minden területén és minden tudományban megtartja a felépítményt. Ráadásul a matematika lényegében egy szép - bár sokszor tagadhatatlanul nem egyszerű - szellemi játék.


4.   Az igazgatói pozíció nagy váltás volt a tanári feladatkör után?
Tulajdonképpen ez is meglepetésszerűen történt az életemben. 11 évvel ezelőtt igazgatóhelyettesnek kértek fel, mert a tantestület „megszavazott”. Megdöbbentett, s az első pillanatokban nem is gondolkoztam rajta komolyan. Aztán elkezdett érdekelni, keresni kezdtem a szépséget benne, mivel úgy vagyok összegyúrva, hogy meg kell oldanom a feladatokat, amik elérnek. Vetéssy Katalin igazgatónő nyugdíjba vonulása után kaptam a felkérést: vállaljam az igazgatóságot. Nagyon változatos, összetett feladat, amiben rendkívül sok mindent kell csinálni. Egy napon belül is elképesztő, hogy micsoda arzenál kerül az ember elé a tennivalókból. Ettől valójában egyszerre válik érdekessé, és terheli meg az ember idegrendszerét, hiszen fél órán belül két-három üggyel is kell foglalkozni, sokszor teljesen váratlanul. Ugyanakkor mai napig hiányzik, hogy mivel kevés diákot tanítok, csak néhány tanulóval van igazán szoros tanár-diák kapcsolatom. Tehát ilyen szempontból áldozat számomra minderről lemondani.

Image title

5.   Amikor nem dolgozik, milyen szabadidős tevékenységet végez?
Szenvedélyes olvasó vagyok, mindig is az voltam, gyakorlatilag mióta tudok olvasni. Felsős koromban hetente legalább kétszer a könyvtárba jártam, szatyor számra vittem haza a könyveket, és éjjel-nappal olvastam. Most is ez a fő kikapcsolódásom. Emellett nagyon szeretek utazni, kirándulni. Sajnos erre kevés az időm, de azért néha belefér –mondja mosolyogva.


6.   Meg tudná mondani, hogy melyik a kedvenc könyve?
Nem szívesen emelnék ki egyet, mert számtalan kedvenc könyvem volt, és ez mindig változik. Sokszor előfordul, hogy újraolvasok valamit, és ezáltal válik kedvenc alkotásommá egy időre. A közelmúltban újra kezembe került egy rendrakás során Eric Knight Légy hű magadhoz című műve, amit tizenéves koromban olvastam. Most újraolvasva teljesen más fogott meg belőle. Régen a szerelmi szál érintett meg legjobban. Most a II. világháborús vonal, a britek és amerikaiak közötti különbség, a középosztály és - a könyvben így nevezik a szereplők - „alacsonyabb osztály” gondolkodása közötti eltérés és a minden emberben közös érték és szeretett utáni vágyódás problémaköre kötött le. Ezért inkább nem választok kedvencet, hiszen minden életszakaszban más és más fog meg egy műben vagy más és más a kedvencem egy időre.


7.   Említette, hogy szeret utazni, kirándulni. Melyik utazása volt a legemlékezetesebb?
Ezek közül sem egyszerű egyet kiemelni, de talán a legemlékezetesebb utazásom a nászutam volt. A férjemmel egyetemista korunkban házasodtunk össze, évfolyamtársak voltunk. Megvettük a 30 napos interrail jegyet, mellyel Európa bármely országába utazhattunk vasúton. Felpakoltunk egy-egy nagy hátizsákot, és bebarangoltuk Európa egy részét: Svájc, Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia… Franciaországban jártunk a Côte d'Azur vidékén, Nizzában, Cannes-ban, Monte Carlóban, Párizsban, valamint bejártuk Bretagne-t. Az utazás eléggé fiatalosra és spontánra sikerült, mivel sehol sem volt előre foglalt szállásunk. A legtöbb helyen azért találtunk, de egyik éjszaka például nem sikerült, és a Gare de l’Est-en (Párizs Keleti pályaudvara) kellett aludnunk. Más fiatalokkal is megismerkedtünk, és volt, hogy 30 kg-os hátizsákkal a hátamon néztem várost. Nagy kaland volt- meséli nevetve.
Ezen kívül, ami még a legcsodálatosabb emlékként maradt meg, egy hajóút a Níluson (egészen Asszuánig hajóztunk), a naplemente a sivatagban. Percek alatt lezuhan ott a nap, és ahogy a folyóról szabadon nézed a sivatagot, érzékeled a bíborrózsaszínes színváltást, megindítóan, felkavaróan szép élményben részesülsz.


8.   Mesélne egy kicsit a családjáról?
A szüleimet már az interjú elején említettem. Sajnos testvérem nincsen, ám szerető családban nőttem fel. Ettől függetlenül rendesen követeltek tőlem. Mindenki tudta a családban, hogy feladatát maximálisan kell teljesítenie. Ez nem okozott problémát számomra, természetesnek vettem. A férjemet is említettem már. Az egyetemen évfolyamtársam volt, ott ismerkedtünk meg. Az életemben mindig fontos szerepet kap, hogy értelmes, okos emberekkel vegyem körbe magam, az ő társaságukat keressem. A férjem is ilyen, ő szintén matematikusként végzett, aztán közgazdasági végzettséget is szerzett. Jelenleg egy olyan vezetői pozíciót tölt be, mely kapcsolódik a gazdasághoz és a sporthoz. Két lányom van, mindketten ide jártak a Refibe, 6 évfolyamos képzésre. Személy szerint ezt a képzési formát nagyon előnyösnek találom. A nagyobbik lányunk építészmérnök, a Műegyetemen végzett. Jelenleg egy műemlék újjáépítési projektmunka miatt Londonban él. A kisebbik lányom teljesen más beállítottságú, ő a Corvinusra járt média-kommunikáció szakra, jelenleg pedig a Petőfi Rádiónál szerkesztő.

Image title

9.   Üzenne valamit a refis diákoknak?
Két üzenetem is lenne számotokra. Az egyik: használjátok ki a gimnazista éveiket arra, hogy jól megalapozzátok önmagatokat! Tehát tanuljatok, és próbáljatok meg, mint a szivacs, felvenni minden ismeretet, mert így jól el tudjátok majd indítani saját pályátokat. A másik: fedezzétek fel a szépségét annak, hogy mennyi más egyebet is lehet gimnazistaként magunkba szívni, és most elsősorban nem a bulizásra gondolok, hanem arra, hogy mindenfajta leterheltség mellet ez egy olyan időszak, mikor az embernek van ideje sok mindennel találkozni, sok embert megismerni, sokat tapasztalni, sok helyre eljutni, és értékes barátságokat kötni. Tehát élvezzétek ki ezeket az éveket, de jó értelemben!


(Az interjút készítette: Boda Krisztina és Papp Daniella)