12.c 2019
KRG, 2018. november 29.
Ilyenek voltunk

9.-ben elterveztem az egész rövidtávú jövőmet… Most azonban visszatekintve az egykori önmagamra, arra kell ráeszmélnem, hogy minden nehezebben, körülményesebben zajlott, mint ahogy elképzeltem.

Image title

Ha már a Református Gimnáziumról van szó, mi sem tudná jobban prezentálni az osztálytársaim és a saját gimnazistafejlődésemet, haladásomat, mint a lépcsők. Lassan, fokonként közelítjük a célt, minden apró siker egy újabb lépcsőfok, persze néha, mikor 7. órában igyekszel fölfelé, előfordul, hogy elbotlasz, majdnem el is esel, de az utolsó pillanatban, ellentmondva a fizika törvényeinek ismét megtalálod az egyensúlyod, és felszegett fejjel menetelsz tovább a csúcsig. Minél feljebb érsz, annál nehezebb a lépegetés, a combodba nyilalló fájdalom szúr, a homlokodon verejtékcseppek gyöngyöznek, de TE mindezt figyelmen kívül hagyva vágtatsz a cél felé. Nem egyszerű, és semmiképpen sem fájdalommentes, azonban szükségszerű. És még most szeretném eloszlatni azt a pletykát, hogy a refisek fittek a sok lépcsőzéstől, ez egy hatalmas hazugság. A délutáni testnevelés órák miatt vannak formában… Na jó, reped a plafon...

Image title

És innentől válnak szentimentálissá a gondolataim… Körülbelül 10. táján jöttem rá, hogy az iskolában töltött heteim nemcsak egy egyszerű lépcsősorból állnak, hanem inkább a sokak által ismert Maurits-féle egymásba forduló lépcsőlabirintusból. Azaz, bárhogy is próbálkozom, mindig a kiindulási pontban találom magam. De pánikra semmi ok, az iskolaszemléletem 12.-re jelentősen megváltozott.

Image title

És hogy kik is vagyunk?

Az ördögi körből is kitörő 12. c. Nem állítom, hogy mindenki szereti a másikat, de az biztos, hogy ha segítségre van szükségem, akkor kapok is. Abban is biztos vagyok, hogy néhány tanárnak okoztunk felejthetetlen pillanatot. Azt azonban nem állítom, hogy 10 év múlva, ha visszajövök, és azt mondom, hogy a 2019-es évfolyam C-osztálya, akkor mindenki tudni fogja, hogy kikről is van szó. Az egyik tanárunknak van egy tolla, amit egy korábbi 12.-es osztálytól kapott. Hűen őrzi, de már nem emlékszik az adott közösségre. Mindezek ismeretében arra a következtetésre jutottam, hogy pótolhatóak, múlékonyak vagyunk az iskolánk életében, de nem fogunk nyom nélkül elmúlni. Megmaradunk osztályfőnökünk emlékezetében, mint a legokosabb osztály. Kovács Zoltán Tanár Úr emlékezetében, mint a legpimaszabb osztály, és természetesen úgy is, mint a legutolsó tanítványai (az okossággal szerintem vitatkozna). Csizmadia Szabolcs Tanár Úr úgy fog visszagondolni ránk, mint a kiütők történelmének legdurvább csapata.

Image title

Mi egy harcos osztály vagyunk, sosem adjuk fel, mindig véghezvisszük azt, amit elterveztünk. Hűen tükrözi ezt a szilárd akaratot a termünkben kiakasztott főgólyák oklevél és a rengeteg versenyeredmény.

Image title

Összegezve, ha ránk nem is emlékeznek majd, mi azért emlékezni fogunk. És amikor majd a lépcsőház tetején végigszemléljük a megtett fokokat, elönt minket a büszkeség, és kicsit meg is fogunk rettenni a borzasztó magasságtól. Hiszen ezt nyújtja nekünk a Refi, még ha ezt most csak a lépcsőkön keresztül is látjuk.

Pintér Ágnes

Image title

12.c 2019
KRG, 2018. november 29.