12.d 2019
KRG, 2018. november 25.
Ilyenek voltunk

Három és fél év. Ez lehet sok idő vagy kevés. Ez relatív. Ennyi idő alatt megtanul egy kisgyermek járni, sőt beszélni is. A szalagavatónk előtt állva mégis úgy érzem, mintha tegnap kezdődött volna a gimnázium. Hasonlatba foglalva olyan volt, mint egy hosszú, tartalmas nap, de ha a történelembe akarom átültetni, akkor egyszerűen annyit mondanék, hogy néha olyan, mint a százéves háború. Itt viszont az idézőjeles „ellenfél” mindig más. Egy-egy tantárgy, dolgozat, esemény, esetleg tanár, sőt néha még önmagunk ellenségei is voltunk.

Image title

Már a gólyatáborban látható volt, hogy az osztályunk különlegesebb a többinél. Az akkori 34 főből 22 fiú volt és 12 lány, szemben az évfolyam többi osztályával. Sajnos azóta kettővel csökkent közösségünk lélekszáma, viszont ezzel szemben erősödtek, fejlődtek az osztályon belüli kapcsolatok. Az általános iskolából hozott barátságok sziklaszilárdak lettek, emellett sok új barátság vert gyökeret.

Image title

Kilencedik elején számomra picit kilátástalanoknak tűntek az osztályon belüli nagy barátságok, de ez a kételyem szertefoszlott pár hónapon belül a sok közös programnak hála. A klikkek nem bomlottak fel teljesen, de megnyíltak egymás felé. Jómagam is olyan emberekkel beszélgetek akár mélyebb témákról is, akikről azt hittem, hogy nem fogok velük két mondatnál többet beszélni.

Bár ezen nem kellene meglepődnöm, hiszen osztályfőnökünket, Hős-Nagy Andrea tanárnőt idézve: „néhány fiú többet beszél, mint a lányok”. Igen, a mi osztályunk a végletek helye. Vannak nagyon hangos és sokat dumáló emberek, és a ritkán beszélők, viszont a maradandó poénok hozzájuk köthetők. Belegondolva a vicces sztorijaink nagy része valamilyen órán történt meg vagy hangzott el. Nem elég, hogy sokat beszélünk, de még rosszkor is!

Image title

Mindenki azt hinné, hogy ebben a közösségben a fiúké a főszerep, ők a legtalpraesettebbek, de ha idegenekkel kell fotózkodni egy külföldi országban, akkor a lányok verhetetlenek. Kevés lány van ugyan, de annál sokszínűbbek vagyunk, és ez adja összetartásunk alapját.

Attól függetlenül, hogy sokat beszélünk, jól teljesítünk. Van, amikor egyszerű összefüggések nem állnak össze a fejünkben – Andi néni szerint ez a matekos osztály velejárója -, mégis egy jó képességű osztály vagyunk. Ki ebben jó, ki abban, de tudásunkat megosztjuk egymással házi feladat vagy súgás formájában. Akkor vagyunk nagy slamasztikában, amikor tudásunk forrása az éppen hibás wikipédiát hívja segítségül, ezért az egész osztály pontatlan információkat tartalmazó leckével rendelkezik, és a pechesebbek le is felelnek belőle.

Image title

Viszont a készségtantárgyakkal néha meggyűlik a bajunk. Nem feltétlenül azért, mert rosszul csinálunk valamit, inkább azért, mert mást csinálunk, mint kellene. Például a testnevelés óra mindig jó hangulatban telik, függetlenül attól, hogy játszunk-e vagy sem. A röplabdának hála páran részesültek írásbeli ejnye-bejnyében, de ez nem szegi kedvüket az eszköz random rugdosásában.

Osztálykirándulásaink mindegyikéhez tartozik sok-sok szép emlék. A kilencedikes veszprémi osztálykirándulás után olyan kérésünk volt csak, hogy esőben menjünk túrázni olyan helyen, ahol patak keresztezi utunkat.

Image title

Egy kirándulásról hazaérve mindig megkaptuk osztályfőnökünk dicséretét, hogy meglepően jól viselkedtünk, nem volt probléma a takarodó idő, illetve egyéb szabályok betartásával, de utólag mindig bevallottuk, hogy egy jó diák este 10-kor már elpilled, hogy azután éjféltől egészen reggelig fenn lehessen.

De száz szónak is egy a vége, a 12.d osztályt tökéletes jellemzik Ákos sorai: „Ilyenek voltunk, vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok.”

Szeretettel: Fekete Boglárka