Dunszt István
KRG, 2016. január 19.
Ilyenek voltunk

Papp Daniella és Boda Krisztina az örökifjú Dunszt István tanár úrral készített interjút abból az alkalomból, hogy 70. születésnapját ünnepli ebben az esztendőben.

  • Kedves Tanár Úr! Mesélne nekünk arról, hol töltötte a gyermekkorát? Tudna-e említeni olyan gyermekkori élményt, amelyik meghatározó volt életének alakulásában?

A családom eredetileg is kecskeméti, így a háború befejeztével a menekülés után ide tértünk haza, én ekkor még újszülöttként. Nagyon nagy szegénységben éltünk, de az Édesanyám és általában a család felnőttjei mindent megtettek, hogy jó, szeretetteljes légkörben nevelkedjünk. Szerencsémre ekkor indították el az Ének- Zenei Általános Iskolát, itt kezdtem el tanulmányaimat. Időközben bentlakó diákja lettem a kecskeméti Országos Nevelőintézetnek, ahol az ottani fegyelem jóvoltából „emberré” lettem. Itt éltem át azt a máig személyiségemet meghatározó élményt, hogy mit jelent a közösség, és itt tanultam meg, hogy milyen fontosak a közös célok. Itt éltem át az első nagy szerelmeket és barátságokat is.

  • Mikor kezdett el tanítni a Refiben? Elmesélné nekünk egy történetet, amire a legszívesebben emlékszik vissza?

Az újraindulás kezdetétől, azaz 1991szeptemberétől. Ekkor még mindenkinek minden újszerű volt. A gyerekek a Bibliával a kezükben jártak, hétköznapi beszélgetésük közben is gyakran használtak bibliai idézeteket. Volt olyan, hogy egy röplabdaversenyen a bemelegítés előtt csoportosan imádkozott a csapat, velem együtt.

  • Tudjuk, hogy volt olyan időszak, amikor a lányával együtt tanított. Nem volt furcsa együtt dolgozni? Könnyű volt a családot összeegyeztetni a munkával?

Orsi lányommal 16 évet dolgoztam együtt a Refiben. A tökéletes harmónia és együttdolgozás jellemezte ezt az időszakot. Nagyon-nagyon jó érzés volt ez így. Ezen kívül szakmai szempontból a röplabdások nevelésében is rendkívül eredményesen tudtunk együttműködni.

Image title

  • Mit szeret/ szeretett a legjobban a tanításban?

A református tanításban mi tanárok egyben missziós feladatot is elláttunk, ami Isten igéjének hirdetését jelentette. De hozzátenném, reggeltől estig fiatalok körében lenni nagyszerű dolog!

Image title

  • Mikor kezdődött a Tanár úr életében a röplabda iránti rajongása? Később, röplabdaedzőként rendkívül lelkesen és eredményesen tevékenykedett. Mesélne erről egy kicsit?

Nem voltam nagy röplabdajátékos, de aztán a Testnevelési Főiskolára való felkészülésem során elkezdtem röplabdázni. Ez nagyon későinek számított. A főiskolai évek alatt szerettem bele ebbe a sportjátékba. Az ottani mesterem T. Ferdinánd és Ferenc bátyám hatására vetettem bele magam az edzői szerepkörbe. Jelentős szerepem volt abban, hogy Kecskeméten a női röplabda sportág teret hódított, és eljutott a csúcsra. Azt hiszem, egy olyan várat építettem fel, amely még ma is áll.

Image title

  • Születésnapja alkalmából a Tanár Úr megkapta a Magyar Röplabdáért Emlékérmet. Szívből gratulálunk hozzá! Fel tudná idézni, milyen érzésekkel vette át? Számított rá vagy meglepetést okozott?

Idén januárban a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára adta át a megtisztelő Életmű-díjat. Ezt azért a munkáért kaptam, amit sportágalapítóként a magyar röplabdasport előrehaladásáért tettem. Valójában nagyon meglepett, hogy megkaptam, de nagyszerű érzéssel töltött el.

Image title

  • A zsibongóban több nagyszerű képet láthattunk kiállítva a Tanár úr alkotásaiból, és a Református Gimnázium mindennapjaiban is időről időre feltűntek a Tanár Úr rajzai a legkülönbözőbb alkalmakon. A művészet mindig jelen volt az életében?

A művészet végigkísérte az egész életemet. A középiskolás éveimet nevelőotthonban töltöttem, ahol egy képzőművész nevelőm volt, így az ottani művészkörben szívtam magamba a rajz szeretetét. Azután testnevelő tanárként és edzőként a művészet évtizedekre háttérbe szorult, de természetesen azért ekkor is jelen volt. Idősebben viszont egyre erősödött bennem a rajzbeli kifejezés pozitív kényszere, így feleségem ösztönzésére elkezdtem festeni, ami most, nyugdíjasként kitölti az életemet. Hálás vagyok a mindenhatónak, hogy ilyen talentummal ajándékozott meg.

  • Mi inspirálja, mikor elkezd egy újabb képet? Körülbelül, mennyi időt vesz igénybe, amíg elkészül egy alkotás?

A valóság szépsége inspirál, a körülöttem látható világ képi és tartalmi esztétikája. Köztudott, hogy szeretek emberi portrékat készíteni. Ez esetben természetesen az emberi karakter az, ami arra ösztönöz, hogy a képzőművészet eszközével ábrázoljam. Ilyenkor gyorsan dolgozok, például egy karikatúra portré akár negyed óra alatt is elkészülhet.

Image titleDunszt István Tanár úr további alkotásait megtalálhatjátok a galériáink között.
(http://www.krg.hu/diakujsag/galeria/dunsztistvantanaruralkotasai)

  • A karikatúrák rendkívül népszerűek manapság, s tudjuk, hogy a Tanár úr különösen tehetséges ilyen téren is. A karikatúra megrajzolása egy külön képességet igényel, vagy csak ösztönből és tehetségből fakad? Gyakran rajzol felkérésre ilyen munkákat, vagy mind a karikatúra, mind a festészet csak hobbi?

Úgy tudom, hogy karakterérzéknek hívják az ilyen képességet. Nem mindenkinek adatik ilyen.A jelek szerint nekem van ilyen, és mindenesetre nagyon élvezem. Mostanában elég sok ilyen megrendelésem van, legutóbb például Szabados Tanár úr egyik osztályát rajzoltam le.

A rajzolás és festés eddig csak hobbi volt, most nyudíjasként olyan, mintha ez lenne a foglalkozásom, hiszen ez tölti ki az időm nagy részét.

Image title

  • A képzőművészet mellett fontos szerepet játszik a Tanár Úr életében zene is. Hogyan alakult ki ez a szerelem?

A zeneiskola természetes módon belénk oltotta a muzsika szeretetét, nekem még Kodály Zoltán is tartott zenei írás-olvasást. Egy darabig hegedülni tanultam, majd hetedikes korom után fuvoláztam, ebből nőtt ki a szaxofon, de ezen a hangszeren már rock and rollt játszotttunk.

  • Mire a legbüszkébb a Tanár úr?

Leginkább arra az életműre vagyok büszke, amiről az előzőekben beszéltünk.

  • Kedves Pista bácsi! Végezetül válaszolna arra a kérdésre, hogy mit üzen a mai refiseknek?

Visszaemlékezve az első évekre, azaz a 90-es évek elejére, ha megláttam egy refis pólós gyereket,vagy ha póló nem is volt rajta,de tudtam, hogy a "mi" tanítványunk, mindig nagyot dobbant a szívem,vagy másképpen fogalmazva, jó érzés öntött el, ami azt jelentette, hogy valamilyen csodálatos erő fűz össze minket.Na ezt üzenném a mai gyere keknek, vagyis azt, hogy ők is éljék át ezt az izgalmas, meleg érzést, hogy összetartoznak, úgy mint az igazi, valóságos testvérkék..

Köszönjük az interjút!

Készítették: Boda Krisztina és Papp Daniella

Hírös Naptár - VALLOMÁSOK: Dunszt István nyugalmazott középiskolai testnevelő tanár, edző
http://www.hirosnaptar.hu/index.php?oldal=cikk&cikk=vallomasok__dunszt_istvan_nyugalmazott_kozepiskolai_testnevelo_tanar_edzo