Mester Barnabás interjú
Boda Krisztina, 2016. január 31.
Ilyenek voltunk

Mindig is hallhattuk róla, erélyes ember, kiváló pedagógus, akinek ugyanakkor belül aranyból van a szíve. Nagy múltú pályafutásának, nemrég kapta meg újabb ékkövét, a gyémánt diplomát. A Katona József Gimnázium legendás igazgatójával, és a Református Gimnázium újraindítójával, Mester Barnabással volt szerencsénk beszélgetni.

1. Hol töltötte a gyermekkorát? Hogyan emlékszik vissza ezekre az időkre?

Image title

- Testvér nélkül nevelkedtem, egyszerű szülők gyermekeként. Öt éves koromtól kezdve, amit otthon el lehetett végezni, apró munkát mindenben segítettem Édesanyámnak. Ennek az oka a következő volt: Apám a szomszéd községbe, Tokajba járt dolgozni, így otthon én voltam Édesanyám jobb keze. Egy kis utcában laktunk, ahol sok, közel velem egykorú gyermek is élt. A nagy része viszont, egy évvel idősebb volt nálam, így ők már 1936-ban mehettek iskolába. De én, nem akartam lemaradni tőlük, ugyanúgy jártam velük az órákra. Szabályosan beszereztem a palatáblát és velük együtt okultam. Annyira érdekelt a tanulás, hogy azt még a Tanító néni is észrevette. Ezért, eljött a szüleimhez, s elmondta nekik: így is előbbre járok a többieknél, idén még ne engedélyezzék az iskolába járást. Ez nem volt az ínyemre való, egyedül csak az időjárási körülmények tudtak engem otthon tartani. Végül, egy évvel később kezdtem hivatalosan az elemi népfőiskolában. A községünkben, három elemi iskola is volt, mind egyházi. Én a reformátusba jártam, mivel az egész családom református vallású. Mindenki ezt örökölte, és ezt vitte tovább, ott Tiszanagyfaluban.

2. Hol folytatta a tanulmányait a népfőiskola után?

- Különös tanulni vágyásom továbbra sem csökkent, amit a tanító néni is észrevett, ezért negyedik osztály

Image title

végén ismét meglátogatta a szüleimet. Javasolta, hogy tanuljak tovább. A tanácsát megfogadva, iratkoztam be 1941-ben a Tokaji iskolába. Én eddigi életem során csengetést sosem hallottam. A tanító néni mindig szólt, mikor a szünet elkezdődött és tapsolt, amikor vége volt. Rögtön, az első tanítási napon, két fiúval játszottunk az udvaron, s hát ilyenkor ki figyel oda a csengőre? Egyszer csak, arra lettünk figyelmesek, hogy már senki nincsen körülöttünk. Összenéztünk. Gyerünk fel a terembe! Pont az osztályfőnök tartott órát. Kopogtunk, majd bementünk megszeppenve.

- Ti hol voltatok? –kérdezte tőlünk nemes egyszerűséggel.

- Az udvaron. – válaszoltuk még mindig megszeppenve.

- Nem hallottátok, hogy becsengettek?

- Nem. – feleltük.

Te gömbölyű fejű- s rám mutatott - Tudod hol van a tanári szoba?

Tudom. - mondtam. A következő utasítást adta: bekopogtatsz és elkéred a tanársegédet. Ezt a szót életemben akkor hallottam először, de teljesítettem az utasítást. Egy nádpálcával tértem vissza. S akkor megkaptunk… Megtanultuk egy életre, hogy mit jelent a csengőszó.

3. A háborús évek alatt is Tokajra járt?

- Elkövetkezett a 43-44-es tanév. Az első tanítási napon az igazgató úr összehívta a diákságot. Egy problémát tárt fel elénk: a bejárós gyerekeknek nem tud óvóhelyet biztosítani, miközben a szovjet csapatok már ott voltak a küszöbön. Gyakoriak lettek az állandó berepülések, bombázások. A Tisza árterében, a nyárfák alatt bújtunk meg ilyenkor. Kaptunk egy papírt, hogy tudassuk a szülőkkel a helyzetet. Egy ideig még jártunk, de aztán kihagytuk azt az évet, s így 46-ban fejeztem be a polgári iskolát.

4. Ezek után milyen jövő várt a Tanár úrra?

- Ilyenkor, általában írnokká lettek, s csak egyetlen kitörési lehetőség volt: a tanító képző. Én ezt választottam, így következett Sárospatak. A háború utáni időszak itt is meglátszott, hiszen egyetlen vaságyat tudott biztosítani az iskola. Ezen kívül, mindent nekünk kellett vinni: a matracot (vagyis akkor inkább szalmazsákon aludtunk), ágyneműt, takarót, párnát, 3 váltás alsóneműt, és a nyersanyagot: 10 mázsa fűrészelt fát, 10kg sós szalonnát, 10kg zsírt, 10 l befőtt paradicsomot, sót, zöldséget és végül száraz tarhonyát. Illetve 30 forint aranykorona volt a tandíj, amit minden diáknak be kellett fizetni. Ezt tudomásul vették a szülők, ahogyan a hazalátogatás rendjét is: augusztus után legközelebb december 22-én engedtek haza.

5.Mesélne egy kedves történetet a sárospataki éveiről?

Igen, szívesen. Én nagyon szerettem a tanáraimat, s a mai napig emlékszem az összesre. E

Image title

nnek ellenére, kialakult bennem egy unszimpátia a biológia tanárom iránt. Egyszer felszólított felelni, s engem ekkor valami undor fogott el. Az ablak mellett ültem. Kibámultam, rá sem néztem.

- Fiam, nem szólal meg?- Nem válaszoltam.

- Tudja mi a kérdés? – húzta fel a szemöldökét.

- Mond nekem valamit? – próbálkozott újra.

- Nem. – ezt az egy szót tudtam kipréselni magamból.

Beírta az elégtelent. Eközben volt egy csinos leányka, aki megtetszett nekem. Eljött a negyedév, az intőt beírták biológiából. Hazaküldték a szülőknek és nekik, aláírással vissza kellett küldeni az igazgató úrnak. Apám, aki egy józan életű parasztember volt, átlátta az egészet. Írt egy levelet, ami hasonlóképpen hangzott:

Drága Fiam! Az igazgató úr levelét megkaptuk. Úgy vesszük észre, párosával szép az élet. Szerető öleléssel: Szüleid.

Ez a pár sor többet jelentett, mintha 2 egyforma pofont kaptam volna. Ki kellett javítanom, így hát neki is estem tanulni. A történet néhány hónap múlva folytatódott. A téli szünet kezdetekor a biológia és a testnevelő tanárom vonatozott haza Hódmezővásárhelyre. Hatalmas hó és a köd volt, a vonat nem ment tovább és közölték az utasokkal, hogy keressenek szállást maguknak. A testnevelő tanáromnak eszébe jutottam, így eljöttek hozzánk. Apám beinvitálta őket a házunkba. Leültünk beszélgetni, s az utált biológia tanárom elkezdte regélni:

Tudom, milyen rosszul esett Önöknek, mikor intőt adtam Barnának. De olyan konok gyermek, rám se nézett felelet közben! Bezzeg amikor, a leánykára ránézett más volt a tekintete. S mindezt nekem végig kellett hallgatnom.

6. Kedvelte a testnevelés órákat illetve tanárát?

Igen, testnevelő tanárommal különösen jó kapcsolatot ápoltam, bár az órákon nem jeleskedtem. Megcsináltam, amit kellett, de ami nem tetszett… hát…

Éppen harmadikosok voltunk, amikor félévkor osztályozott minket. Ugyanúgy, akár a tornaversenyen. A testnevelő tanár kimondottan szertornász volt, ezért az osztályozáskor nyújtón kellett gyakorlatot végezni. Ez nem tartozott a kedvenceim közé, s mikor szólított odaálltam, majd pár másodperc múlva megfordultam és leültem. Ezt követően pimasz módon ezt mondtam:

- Amint a tanár úr hozat egy létrát, felmegyek.

Elöntötte a düh és közölte, hogy ma délután, az osztályozó konferencián meg fog buktatni. Mit volt mit tenni, tudomásul vettem. Aznap este, épp vacsoránál, a tantestület jött ki a konferenciáról. Odakiáltott a testnevelő tanárom:

- Mester! Az ének-zene oktatójának köszönheti, hogy nem bukott meg. Így sikeresen végigjártam a négy osztályt, hála kedves tanáromnak!

7. Ki támogatta a tanári pályafutásban?

Azt, hogy idáig eljutottam: tanár lehetek, a szüleimnek és az igazgató úrnak köszönhettem. Első év szeptemberében, bejöttek a szüleim szekérrel Sárospatakra. Nyitottam nekik a kaput, s láttam, hogy Édesanyám sír, Apám pedig szinte rágta a cigit. Nyomban elkezdtem gondolkozni, vajon mi történhetett. Leszálltak, köszöntünk.

- Mi a baj?- tettem fel a kérdést.

- Majd elmondja Apád. –felelte két könny között Édesanyám.

- A mai nappal kiveszünk az iskolából, mert mindent elő tudunk állítani, viszont 30 forint tandíjat nem tudjuk kifizetni. – nagyon elszomorodtam, és csak ezt a pár szót voltam képes kimondani:

- Igazgató úrral kell megbeszélni, ő tud hozzájárulni.

Elétárta Édesapám a kérést. Az igazgató úr ismert már, ez volt a szerencsém. Nagylelkűen felajánlotta, hogy a szüleim menjenek nyugodtan haza, Ő majd megoldja a tandíjamat. Másnap behívatott. Közölte, hogy mostantól engem az egyház fog taníttatni. Innentől kezdve tehát, már az egyház is támogatott anyagilag, de persze a sok biztatást még mindig szüleimnek és az igazgatómnak köszönhettem, aki ha akkor nem áll ki mellettem valószínűleg nem lehetnék itt.

8. Így utólag értékelve, mit kapott ezektől az iskoláktól?

Minden iskolámra azt mondhatom, hogy nevelőiskola volt. Nem voltak polihisztor tanárok, de igazi nevelők voltak. Megtanítottak rendre, fegyelemre, az egymás szeretetére minket. Semmi apróság nem kerülte el a figyelmüket, s ezt elfelejteni nem lehet. Így érettségiztem le és kerültem Debrecenbe.

9.Hamarosan megkapja a debreceni egyetem gyémánt diplomáját, feleségével együtt. Ez nem mást jelent, minthogy 60 éve annak, hogy kezébe vehette történelem-földrajz szakos tanári diplomáját. Milyen emlékek idéződnek fel önben az egyetemről?

Rengeteg minden eszembe jut… A Debreceni Tudomány Egyetemen való tanulmányainkat 24-en kezdtük és 19-en végeztük el. Azok közé tartozhattam, akiknek még igazi, polgári időkből származó tanáraik és tanársegédeik voltak, bár sajnos közülük már egyik sem él. Erélyes tanárok voltak… mindegyikről van valami emlékem. Szabó Dezső bácsit például már akkor kerültük, mikor megláttuk a folyosón, pedáns ember volt, aki mindennap leúszta a maga métereit az uszodában. Nos, ha ő elkapott egy hallgatót ott kő kövön nem maradt. Amikor vizsgáztatott volt egy külön asztal, amin szépen sorban ki volt pakolva cigaretta, csokoládé, cukorka. megkínálta hallgatókat, hogy levezesse a feszültséget. A vizsga közben viszont vigyázni kellett vele… ha a diák elakadt, ő segített, ellenben a jegy csak akkor lehettet ötös, ha a diák vissza tudta venni a szót… a taktika tehát megvolt.

10.Hogyan került Kecskemétre?

Ugyebár, mint említettem 19-en végeztünk, és tarthattuk kezünkben a diplomát. A minisztérium 25 helyet biztosított a földrajz intézetnek, mivel az állam ekkor még gondoskodott a frissen végzett tanárok elhelyezéséről. Egy kis kitérőt téve elmondom, hogy az intézet vezető professzornak, maga Gróf Teleki Pál volt a professzora,még a líbiai sivatagban is együtt voltak vizsgálódni. Érdekesség hogy Gróf Teleki minden óráját úgy fejezte be, hogy elejtett egy szakdolgozat címet az odafigyelő hallgatóknak. Tehát Kecskemét. A diploma után megkérdezték, hogy hová szeretnénk kerülni. A 25 hely közül először, tanulmányi előm

Image title

enetel alapján, a legjobb tanuló választhatott. Feleségemmel, akit ekkor már menyasszonyomnak nevezhettem, ugyanolyan tanulók voltunk, negyediknek, ötödiknek választhattunk. Mivel hegyvidéken nőttem fel, szerettem volna ilyen helyre visszakerülni, illetve feleségemmel annyit kértünk, hogy egy helyre kerülhessünk. Hegyvidéki hely aztán nem volt, csak Miskolcon, Ózdon. S mivel gyárvárosokba nem akartunk menni, végül feleségemnek felajánlottak egy helyet a Bányai Júlia Gimnáziumban, ott kértek történelem- földrajz szakos tanárt. Engem pedig, Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Gimnáziumban vártak. Azt mondták előbb-utóbb megüresedik egy hely valamelyik városban és egy helyen letelepedhetünk. Aztán közölték velem, hogy Így legalább megtanulhatom a homok élővilágát….tudniillik az alapvizsgámat hajnali 4-kor ebből tettem le. A vizsgáztatót 10-kor behívatták a pártbizottságba, tehát csak este folytathatta a vizsgázatást. Én csoportvezető voltam, ezért csak hajnali 4-kor kerülhettem sorra. Először laciológiából (jégtanból) kellett megfelelnem, ez jól ment 5 lett az osztályzat. Utána következett a homok-fodrok kialakulása, amivel szintén megbírkoztam. Az utolsó tétel pedig a homok élővilága volt…ebből Írtam a szakdolgozatomat is. Csakhogy a professzor a tétel közben elaludt, a tanársegédek pedig ennek ellenére integettek, hogy folytassam. Aztán mikor befejeztem, a segédek azt adták tovább a professzornak, hogy nem mondtam semmit. Erre megszólalt a professzor: „Nehogy azt higgye, hogy aludtam csak a szememet pihentettem.”Ezek után félrevonultak és megbeszélték…majd a professzor visszajött, hogy erre csak 1-est tud adni, de mivel ismeri négy évem munkáját 4-est ad…ezért mondta, hogy meg kell tanulnom a homok élővilágát. Mikor már tanár voltam és megint találkoztam a professzorral egyetlen kérdése ez volt: megismerte már kellőképpen?

11.Ezután már rögtön a Katona Gimnáziumba került?

Július 16-án érkeztünk meg Kecskemétre, majd le is jelentkeztünk a művelődési osztályon. Ezután 3 hónapra elkerültem katonának, majd miután visszajöttem a Katona József Gimnáziumban pont megüresedett egy hely, amelyet Szabó Adorján, a Katona akkori igazgatója felajánlott nekem. Így a tanítást már a katonában kezdtem el. Az első osztályomnak most volt az 56 éves osztálytalálkozója… őket hamar elvették tőlem és a helyükre megkaptam a második koedukált osztályt. Nagy feladat volt, új helyzet egyszerre tanítani lányokat és fiúkat. Az első ilyen koedukált osztály vezetője Szemerey Andor (a Kecskeméti Református Gimnázium egykori igazgatója, az ő idejében államosították a gimnáziumot- a szerk.) volt, aki végig segített nekem.

12.Szigorú volt?

Kívülről lehet, hogy az látszott, de belül nem (mosolyog). A koedukált osztályom bankettje a KTE pálya szilojában volt megtartva. Az egész estét végigtáncoltam velük, daloltunk, vacsoráztunk, még ott is reggeliztünk. Reggel a lányok megkérdezték tőlem: „Melyik az igazi Mester Barnabás? Akit 4 év alatt ismertünk, vagy az, akit a mai estén ismertünk meg?” A válaszom az volt: „Mindkettő”.

13.Melyik a legemlékezetesebb emléke a katonás évekből?

Sok van nehéz egyet is kiválasztani, élmény… élmény az, hogy kiváló pedagógusok közé kerültem, akinek első dolgok a nevelés volt. A szakmai tudáson kívül, szeretetre, az életre, toleranciára, őszinteségre, nyíltságra neveltek. Az édesanyám korabeli tanárnők mindig megnézték, hogy frissen vasalt-e az ing, frissen vagyok-e borotválva. A férfi tanárok figyelték, hogy hogyan beszélgetek a diákokkal, magyar sza

kos kollégáim, azt, hogy milyen újságot olvasok. A földrajz szakfelügyelőm pedig, hogy milyen órai vázlatot adok le….ha ma, Így figyelnének a fiatal, kezdő tanárokra már nem lenne egy se…én, ezért csak hálás tudok lenni, nevelek, figyeltek rám.

14.Tulajdonképpen megtanították tanítani?

Image title


Igen, és ezeket tudtam átadni, mint tanár, mint igazgató. Ha, végigmentem a folyosón nem volt rohangálás… voltak olyanok is, akik bekerültek az igazgatóiba…egyformán bántam mindenkivel, és igen szigorú voltam, de haragosomról a mai napig nem tudok. A legjobb mégis az a szeretet, amit később, felnőttkorukban kaptam a tanítványaimtól. Sok olyan, régi tanítványom van, akivel tegeződünk, barátok vagyunk. A tanulók szeretete feledhetetlen.

Szóval élmény, amit felejteni nem lehet. és nekik köszönhetem azt, hogy boldogan élten meg az iskolai éveket, és persze sok gonddal, ami egy iskolai vezetőre, hárul, de meg tudtam oldani. Boldog örömmel vettem kezembe az arany diplomát, és ha Isten megsegít, most vasárnap megnézzük feleségemmel együtt, hogy milyen egy gyémánt diploma.

15.Hogyan történt a református gimnázium újraindítása?

Részben a történelmi körülményén múlott (bár akkor Magyarországon, ezt nem sokan merték volna megtenni), részben pedig az embereken. Sárközy István presbiter, Szabó Gábor, Varga László, és jómagam. Egy hétköznap este beszélgettünk az újraindításról. Lehetetlennek tűnt, nem volt épület,

Image titlenem voltak tanárok. Aztán elmondtam nekik, hogy annyi jelentkezőm van, hogy 8 osztályt be tudnák indítani a katonában. Kitűnő tanulókat nem tudtam felvenni, véges volt a kollégiumi helyek száma. Másnap összehívtam a tantestületet, és megosztottam velük, hogy újra indul a reformtus gimnázium melynek első osztálya itt kap helyet. 24 gyereknek tudtam helyet adni, annyian fértek be. Egy este kiválogattuk a gyerekeket, Így március 24-én a szülők megkapták az értesítést, a templomban pedig 25-én jelentettük be… Utána megint összehívtam a tantestületet, és önként jelentkezés alapján kértem 10 embert, akik református értékeket,és szellemiséget képviselve tanítanának az új osztályban. Ismertem a tanáraimat, az 54-ből 2/3 feltette a kezét, aztán kiválasztottam a 10 embert. És megcsináltuk. A tanévnyitó ünnepélyen, megtörtént, amire senki sem számított. Közöltem, hogy visszaadom azt a 384 évet, amit mi a Református Gimnáziumtól kaptunk, mivel ezt átadták a Katonának az államosításidején (az államosításkor 48/49- es tanévben, a Református Gimnázium Károly Gáspár Gimnáziumként működött, majd az 49/50-es tanévtől összevonták a Piarista Gimnáziummal, és Így lett a neve Katona József Gimnázium. Aztán, még 1950-ben, a piaristák kiváltak ebből a gimnáziumból- a szerk.) .Visszaadtam továbbá a Református Gimnázium címerét és a „Crescit sub pondera palma” jelszavat. Voltak, akik megkönnyezték, és voltak, akik a szájukat húzták. De ez egy örök élmény, egy gesztus. Így megnyitottam a Református Gimnázium 385./386. tanévét, és a fiatal, de most már sok tapasztalattal rendelkező Katona József Gimnázium 42. tanévét.

16.Meddig volt igazgató a Katona József Gimnáziumban?

1991-ben betöltöttem a 60. életévemet, ekkor jöttem el a katonából. Kérték, hogy legyek igazgatóhelyettes a refiben, ezt nem vállaltam. Végül szaktanácsadóként helyezkedtem el a Református Gimnáziumban, illetve egy-két osztályban történelmet is tanítottam, egészen 2007-ig. Ekkor jutott eszembe, hogy 1937 júniusában iratkoztam be, édesanyám kezét fogva a református elemi iskolába, és 2007-ben református intézményben fejeztem be. Utána megkérdezték tőlem 70 év után mit fogok csinálni… azt válaszoltam: „Minden reggel igyekszem majd, ugyanúgy időben felkelni, elkészülni. Lemegyek a kapuba, nézek balra. Látom, hogy a katonások mennek az iskolába…. oda már nem mehetek. Nézek jobbra …arra sem mehetek már, maximum,ha templomba megyek. De szerencsére, ha bármelyik helyre hívnak örömmel elmegyek.

17.Megfogalmazná pár mondatban, hogy mit jelent önnek maga a tanítás?

Nevelést. Mert először nevelni kell, tudni kell azt, hogy az a gyerek miért jött oda, miért lett gimnazista, esetleg kényszerítették a szülők, vagy önszántából. A távlati célját kell megismern

Image titlei, ismerni kell, beszélgetés révén, szünetben, akárhol. Családi körülményeiről, mindenről tudni kell, régen nem véletlen jártak az osztályfőnökök látogatni. De egy iskolaigazgatónak vagy tanárnak,- mert én tanárnak érzem magam most is- meg kell ismerni a gyereket és annak megfelelően tudni kell kezelni, nevelni és biztosítani számára azt a többletet, amire szüksége van. biztosítani számara, hogy elérje, hogy hitben gazdag legyen. Kitartás kell, tisztelettudás kell. Csak azt tudom mondani, hogy ember, akkor menjen pedagógus pályára, ha tudja, hogy nem lesz milliomos, nem lesz kacsalábon forgó palotája, csak ilyen panel proletár viskója, mint nekem (mosolyog)… de ugyanakkor embert nevelni és emberré nevelni mindennél többet jelent. Még annyit, hogy, ha az ember, vezető állásba kerül, érezze a beosztott, hogy mit kívánnak tőle, de a vezető adja a példát. Tudjon szeretni, tudja megbecsülni, azt a munkát, amit választott…Így tudja a legmagasabb értékeket elérni. Bármilyen körülmények között is ezt tartsa szem előtt. Kis Zsuzsanna tanárnőt lényegében én vettem fel a gimnáziumba, egyet kérdeztem tőle: „Mi a kedves kolleganő ars poetica-ja?” Elgondolkodott, és három ilyesfajta dolgot válaszolt. Azt válaszoltam, ha idekerülne- bár tudtam, hogy ide fog- csinálja ezt. Ezeket csinálja.

Ezúton is köszönjük az interjút.

Image title

Image title

Image title

Image title