Kedd reggeli áhítat (Galambos Katalin tanárnő igei szolgálata)
KRG, 2018. január 27.
Léleksimogató

Ének: 165/1-4

Imádság: Zsolt. 8: 2, 4-7, 10

Lekció: Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézus által a ti javatokra 1. Thess. 5:16

Nem tudom, kinek hogy indult el ez a nap.

Mire gondoltatok reggel, mit vártok ettől a naptól? Vártok tőle valamit? Van valami célotok mára? Mire véget ér, a jó, vagy a rossz lesz benne több?

Valaki azt írta, hogy ő minden reggel, mielőtt kinyitja a szemét, arra gondol, hogy ma valami jó dolog történik vele. És este arra emlékszik vissza, hogy abban a napban valóban nagyon sok öröm volt. Megkérte az egyetemi hallgatóit is, hogy próbálják ki, és minden nap végén gyűjtsék össze, és írják le, milyen jó dolgok történtek velük aznap. Azok a hallgatók, akik kipróbálták, azt tapasztalták, hogy sokkal több öröm volt a napjaikban, mint korábban. A jót várták, és észrevették azokat az apró örömöket, amiket korábban figyelmen kívül hagytak. A pozitív dolgokra figyeltek, és egyre többet vettek észre belőlük.

Ezt erősíti meg a Példabeszédek könyvének írója is:

A csüggedőnek mindig rossz napja van, a jókedvűnek mindig ünnepe. (Péld. 15:15)

Nem biztató ez azoknak, akik rosszkedvvel indultak el ma reggel. Aki úgy kelt fel, hogy már megint elkezdődik egy vacak nap, amit túl kell élni, az valószínűleg úgy is fejezi be, hogy ez egy szörnyű nap volt. A jó dolgokat észre sem veszi, a rosszakat annál inkább, hiszen arra állította be a gondolatait. Vacak nap, éljem túl. Van akinek ismerős érzés?

Mitől legyen jó kedvem? – kérdezi, aki így beleéli magát az önsajnálatba. Neki joga van búbánatos képpel járni, és elvárni másoktól a sajnálatot. Szegény, milyen szörnyű neki. Nem arra gondolok, amikor valakit tényleg rossz dolog ért, hanem amikor ez az alapállapot.

Ismerős a példa a fél pohár vízről: valakinek félig üres pohár, van, akinek félig tele. A hiányt vesszük észre, vagy ami van? Ami elég is lehet. Észrevesszük-e a jót, vagy csak panaszkodunk azért, mert nem minden tökéletes. Mert ma még csak kedd van. Mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk. Mert mások a hibásak azért, hogy én ebben a helyzetben vagyok. Kinek kell tenni valamit?

Pál apostol így fogalmaz:

én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek (Fil. 4:11)

Pál apostol azt írta, hogy megtanulta. Tehát megtanulható az elégedettség. A nehézségekben is lehet örülni. Pálnak ez az alapállapot.

Mindenkor örüljetek!Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézus által a ti javatokra

Minek örüljünk? Próbáljon meg mindenki 3 olyan dolgot összeszedni, aminek örül. Nem kell fontossági sorrendre gondolni, csak ami először eszetekbe jut. Mikért vagy hálás?

Ma reggel eljöttél ide a templomba, tehát tudsz járni. Van, aki nem tud. Valahonnan jöttél, volt fedél a fejed fölött, van ruhád, amit fölvettél, van mit enned. Sokan nem mondhatják ezt el magukról. Megvannak a képességeid ahhoz, hogy ebben az iskolában tanulhass, nem mindenki lenne képes arra, hogy eljusson idáig. Vannak rokonaid, talán barátaid is, de az biztos, hogy van olyan, akinek szüksége van rád. Ezek eszedbe jutottak?

Tudsz örülni annak, ha rád süt a Nap? Vagy ha az arcodra esnek a hópelyhek? Vagy úgy gondolod, ezek apróságok?

Mert ma számonkérések várnak rád. Sok fárasztó óra. Meg a jövő gondjai, szintvizsgák, érettségik, továbbtanulás. Feladatok. Kinek van kedve a hópelyheket figyelni?

Mégis ezt írja Pál apostol, hogy mindenkor örüljetek, és mindenért hálát adjatok. Miért?

  • mert ez Isten akarata

  • a ti javatokra.

Mert Isten sok jót adott, azért, hogy örüljünk neki. Ha nem figyelünk rá, az olyan, mintha valaki készít nekünk ajándékot, és mi nem vesszük észre. Vagy fordítva: képzeld el, hogy rendet raksz az egész házban, de fel sem tűnik senkinek a családban. Milyen érzés? Hazajönnek és szidják a rossz időjárást, és bosszankodnak a közlekedési dugók miatt. Ráadásul összesározzák a tiszta padlót. Pedig örülhettek volna, hogy milyen gyönyörű rend van, nem kell másnak takarítani.

Azt is írja Pál, hogy a ti javatokra van, ha örültök.

Erre saját példát szeretnék mesélni. Tavaly volt egy hosszabb nagyon fájdalmas időszak az életemben. Amikor volt okom szomorkodni. Eltelt egy időszak, amíg újra észrevettem, hogy mennyi sok szép és jó dolog van körülöttem, amiknek lehet örülni. Hogy Isten mennyi mindennel megajándékozott. Ebben az időszakban nagyon fontos volt, hogy ezekre a dolgokra figyeljek. Emlékszem, május környékén az egyik lyukas órában siettem a főtéren keresztül. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy még bőven ráérek, nem kell rohanni. Lassú sétára váltottam, volt időm gyönyörködni, hogy milyen szépek a park növényei, a lámpaoszlopok, milyen szépen süt a Nap. Rácsodálkozni arra, hogy az élet milyen szép. Az ilyen pillanatokból Isten nagyon sokat ajándékozott nekünk. Mennyit veszünk észre belőlük? Amit észreveszünk, az felemel.

Csillagászati földrajz órán azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogyha fölnézünk az égre, visszatekinthetünk a múltba, hiszen amit látunk, a csillagok fénye már évek, vagy akár évmilliók óta utazik, mire a szemünkhöz elér. Lehet, hogy az a csillag már nem is létezik. Az első holdutazó, azt mondják, a 8. zsoltárt küldte üzenetként a Földre. Rácsodálkozott, milyen hatalmas az az Isten, aki ezt a csodát megteremtette.

Ilyen rácsodálkozást, örömökkel teli szép napot kívánok mindannyiótoknak. Ámen

Imádkozzunk! Köszönjük Istenünk a csodákat, amiket ebbe a világba teremtettél. Köszönjük, hogy azt akarod, hogy gyönyörködhessünk bennük. Add, hogy ne húzzon le bennünket az elkövetkezőktől való félelem, hiszen Te velünk vagy akkor is, ha nehézségeken megyünk keresztül. Te velünk vagy az iskolában, a vizsgákon, az érettségin. Kérünk, adj jó kedvet, örömet, és sok erőt hogy el tudjuk végezni a feladatainkat, amik ma várnak ránk. Ámen