„Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.”
Nagy Gabriella, 2015. március 14.
Olvasólámpa

Mindannyiunknak vannak idegesítő szokásai. Legalábbis magunkat kivéve. Sokszor úgy érezzük, hogy rajtunk kívül mindenki megbolondult, és egy épelméjű emberre sem számíthatunk, persze újra csak magunkat kivéve.

Néha nehezünkre esik higgadtnak maradni, mikor egy őrült elénk vág a lámpánál vagy mikor huszonötödjére magyarázzuk a telefonos ügyintézőnek: nem, a közeljövőben, sőt a távoliban sem tervezünk hitelt felvenni. Aztán ahogy telik a nap, egyre fogy a türelmünk, az energiánk, és mire 1,5 órás procedúra után ágyba dugjuk a gyerekeket, azt kívánjuk: bárcsak úgy ébrednénk holnap, hogy az utcára kiérve csupa kedves, mosolygós és segítőkész emberrel találjuk szembe magunkat. És miután ezt mind elképzeltük, ráébredünk, hogy ez itt a valóság…

Mégis, annak ellenére, hogy ezzel tisztában vagyunk, gyakran eljátszunk a gondolattal, hogy:

  • jó lenne megváltoztatni a rokonainkat, akik a megbeszélt családi ebédre 12 óra 5 perckor indulnak el

  • jó lenne megváltoztatni a munkatársainkat, akik nem csak az ebédidőben tartanak hosszú szünetet

  • jó lenne megváltoztatni a szomszéd nénit, aki minden egyes beszélgetés alkalmával előadja korántsem érdekes élettörténetét

  • jó lenne megváltoztatni még a legjobb barátnőnket is, aki a vásárlások alkalmával arról panaszkodik, a legkeményebb fogyókúra ellenére is olyan kövér

  • és végül jó lenne megváltoztatni saját családtagjainkat is, akik teli vannak idegesítő szokásokkal, annak ellenére, hogy ezerszer kértük meg őket: vigyék ki a szennyest, ne igyanak az üvegből és tegyék be a koszos edényt a mosogatóba

Igazság szerint MINDENKIT jó lenne megváltoztatni. Mindenkit, magunkat kivéve.

Én személy szerint mindig pontosan tudom, hogy a másik mit csinál rosszul és, hogy hogyan kéne jól csinálnia. Az összes lehetséges eszközzel igyekszem meggyőzni az igazamról, és mikor már minden próbálkozásom kudarcba fulladt, csak akkor jut eszembe, hogy:

  • elég, ha a késés miatt harmadjára is újramelegítjük az ebédet

  • elég, ha folytatjuk a munkánkat annak ellenére, hogy mások nem ezt teszik

  • elég, ha minden reggel odaszánunk két percet a figyelmünkből, hogy legalább a szomszéd néninek jól induljon a napja

  • elég, ha újra és újra elismételjük: Nem, nem vagy kövér! Tényleg nem!

  • és végül elég, ha addig szedjük össze magunk a szennyest, míg van ki után szedni

Igazság szerint SENKIT nem kell megváltoztatni. Senkit, magunkat kivéve.