Kerékpárral az „Ország közepére”
KRG, 2015. szeptember 01.
Sport

2015. július 2-án csütörtök reggel 12 refis diák gyülekezett az iskola előtti téren, hogy nekivágjon az ötnapos kerékpártúrának. Szép napsütéses időben érkeztünk meg Katonatelepre. Itt teljes lett a csapat, 13 refis – 12 fő a 7. a osztályból – , és már semmi sem választott el minket attól, hogy folytassuk utunkat.

Nagykőrösön átsuhantunk, Csemőn megpihentünk, Cegléden ebédeltünk. Innen márcsak néhány kilométer volt Tápiószentmárton, az aznapi szállásunk helyszíne. A település határában fagylalttal hűsítettünk magunkat, majd találkoztunk Kustra Csaba nagytiszteletű úrral, aki megmutatta a gyülekezeti termet, ahol az éjszakát töltjük. Ezután a helyi strandra mentünk, a hűs habok között kerestünk menedéket a tűző nap elől. A hideg víz jól esett a kicsit megpirult bőrünknek.

Vacsorát az evangélikus parókia udvarán készítettük el, mindenki a saját ízlésének megfelelően süthette meg a szalonnáját, virslijét a tűzön. A vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd nyugovóra tértünk.

Reggel elköszöntünk Kustra Csaba lelkész úrtól, megköszöntük az evangélikus gyülekezetnek, hogy éjszakára befogadtak minket. Tápióbicskén egy rögtönzött történelemóra keretében felelevenítettük az 1848/49-es szabadságharc dicsőséges tavaszi hadjáratát, megemlékeztünk a szabadságharc hőseiről. Innen változatos úton haladtunk Monor felé. Hol egy kis emelkedő, hol egy szép hosszú lejtő. Kár, hogy nem csak lejtőből állt az út, fogalmazták meg páran. Monoron tartottunk egy hosszabb pihenőt, majd Pusztavacson az ország közepéhez mentünk. Sajnos nincs nagyon gazdája az itt kialakított parknak, a hozzávezetőút is elég elhanyagolt. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy mi kerültünk a középpontba.

Örkényben a református gyülekezet vendégei voltunk. Szemők Andrea nagytiszteletű asszony részletesen bemutatta a templomot, megnéztük az altemplomot, sőt másnap reggel még a toronyba is felmentünk, hogy láthassuk a harangokat. Szállásunk itt is a gyülekezeti teremben volt, ahol matracainkon hajtottuk álomra a fejünket, miután lejátszottuk a csocsómeccseket.

A szombat reggel sem volt hűvös, szép. pirító napsütésben tekertünk Tatárszentgyörgyön, Kunpeszéren keresztül Kunszentmiklósra, ahol egy hosszabb délipihenőt tartottunk. A helyi bolt kínálatát élvezve mindenki elfogyasztotta a saját maga vásárolt ebédjét, majd egy közkútnál rendeztünk egy nagy locsolkodó partit. A helyiek először furcsán néztek ránk, de hamar mosolyra állt a szájuk a látványtól, diák és felnőtt egymást kergette és locsolta a másikat a kulacs vízzel. Cipőből, kerékpáros nadrágból kifacsartuk a felesleges vizet, és kerékpára pattanva meg sem álltunk Szabadszállásáig. Itt két társunk elköszönt tőlünk, és Orgovány felé vették az irányt, mi többiek Fülöpszállás érintésével érkeztünk meg Soltszentimrére, ahol Nagy István polgármester úr jóvoltából egy üres szolgálati lakás várt minket. A ház udvarán egy hatalmas vízi csatát rendeztünk, elmondható, hogy senki sem maradt szárazon. Este volt öregdiákok jóvoltából a Copa Amerika foci döntőt is megnézhettük, bár a hosszabbításra már nem maradt energiánk, a végeredményt csak másnap reggel tudtuk meg.

Forró napra ébredtünk, és ennek megfelelően a téli kabátjainkat nem vettük fel. Kiskőrösön a Petőfi-szülőház előtti parkban pihentünk, ebédeltünk, és rendeztük a következővízi csatát. Innen már csak 40 km-es ugrás volt Újtelek, ahol a szállásunk Török József úrházában volt. Viszonylag gyorsan odaértünk, csomagjainkat lepakoltuk, és a Szelidi-tóhozkerekeztünk, ami csak 3 km-re van a településtől. Jó volt a hűs habokba vetnünk magunkat. A felkínált vízi bicikliket valamiért nem akartuk kipróbálni. Egy retró billiárd asztalon mindenki kipróbálhatta ügyességét, és akár fogadásokat is köthettünk volna, hogy a leeső golyó helyett milyen golyó jön ki. Este a ház udvarán levő tónál még egy horgászversenyt is rendeztünk, a végeredmény döntetlen lett, hiszen minden résztvevő megfogta a maga halát.

Hétfőn az utolsó nap reggelén, ha lehet mondani, a még melegebb volt, mint a korábbinapokon. Pár kilométer után már ismét locsolkodtunk, majd Kiskőrös főterére érve megismételtük az előző napi programot. A járólelők itt is mosollyal díjazták a mutatványunkat. Izsákon elbúcsúztunk egy társunktól – nem akart Kecskemétre eljönni, hogy utána vissza is jöhessen –, és újult erővel vettük az irányt Ballószög felé. Ballószögön Somogyi Lajos polgármester és önkéntes tűzoltó úr közbenjárásával a helyi tűzoltók hűsítővel fogadták a refis kerékpározókat. Nagyon jól esett a tűzoltótömlőből kiáramló vízsugár. Somogyiné Víg Szilvia tanárnő pazar uzsonnával várta a megfáradt csapatot. Miután jót ettünk és ittunk, már tényleg Kecskemét következett. A 10 km-es távon élvezhettük néhány autós türelmetlenségét, ami nem esett jól.

Elmondható, hogy nagyon jól sikerült a kerékpártúra, defekt, technikai probléma messze elkerült minket. Köszönjük a sok segítséget, amit a szállásokon kaptunk. Vörösmarty szavai illenek ránk, „Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Akik a túrán részt vettek:
Borbély Zoltán, Borsodi Máté, Borsodi Mátyás, Csille Lajos, Dobák Csongor, Ficsór István,Ficsór Sándor, Kemény Csaba, Mezős Bálint, Rigó Zsombor Márton, Rőfi Dániel, Somogyi Soma, Szabó Donát, Tóth Máté diákok, Szabó Nándor, Somogyi Lajos szülők, és Szabados László tanár

A galériát itt tekinthetitek meg