A kaktusz virága
Kelemen Ágnes, 2013. október 31.
Színház

Bár a 2013-2014-es színházi évad már javában tart, színházunk előadásaira váltott bérletem még makacsul várakoztat, a szezon első előadását csak novemberben láthatom. Addig azonban a túlélés érdekében találnom kellett valamit, amivel egy ideig feltöltődhetem… Megmentésemre nem más, mint Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy darabja, A kaktusz virága sietett, mely vendégelőadásnak a Kecskeméti Kulturális és Konferencia Központ adott helyet. A zenés komédiát Schlanger András rendezésében tekinthették meg a szórakozni vágyók.

Az este nem ígért mást, mint egy könnyű, nagy tartalmakkal nem rendelkező, de egy kellően pihent ember számára mindenféleképpen szórakoztató előadást. A szoknyapecér Julien fogorvosként praktizál. Orvosi tevékenységéhez és zűrös nőügyeihez a belé régóta szerelmes, mogorva vénkisasszony, Stéphanie Vinyo egyaránt asszisztál. A doktor azonban hamarosan saját hazugságainak csapdájába esik, s az abból való kétségbeesett menekülési próbálkozásai adják a helyzetkomikumot.

A darabnak persze – lévén francia – jó esélye volt arra, hogy a francia humort nem kedvelők szemében gyenge giccsként végezze – mint ahogy volt már rá példa. Az első felvonás zenés betétjei még inkább voltak kínosnak, mint szórakoztatónak mondhatóak, s a vokalisták/táncosok részéről egy hatalmas baki is becsúszott. A napokban a kereskedelmi televízió egyik élő adásában került igen kínos helyzetbe egy hölgy a hangosítás miatt… Most láthattuk, ez színdarab esetében is legalább akkora súllyal bír. Mert ha a kritikus közönség nem lett volna elég szemfüles ahhoz, hogy észrevegye a háttértáncosok, énekesek apróbb hibáit, a díszlet mögül egy suttogó, ám kristálytisztán érthető hang a mikroportján keresztül értesített minket arról, hogy hol és mit rontottak el. Tehát innen is üzenném: a díszlet eltakar, de nem hangszigetel.

Mindezek ellenére a félelmeim mégsem igazolódtak be. A darab színvonalán igen sokat emelt a Chameleon Jazz Band élő játéka. Ők egy érdekes színpadi megoldás által a díszletből elő- előbukkanva kísérték az énekeseket. A komédia sikerét azonban elsősorban a szereposztás, azon belül is a Stéphaniet alakító Détár Enikő kitűnő játéka biztosította. A Madách Színház nemsokára 50. életévét betöltő hihetetlen formában lévő, elbűvölő dívája fiatalokat megszégyenítő energiával táncolt és énekelt a két órás darabban. A színésznő kiemelkedő alakítása mellett a másik két főszereplő, Kosik Anita (Antonia) és Gergely Róbert (Julien) is helytállt szerepében. A mellékszereplőket tekintve viszont Bugár Anna Madame Chouchou-ja erősen diákszínjátszós hatást keltett, mind előadásmódját, mind jelmezét tekintve.

Összességében azonban a minden mélységet nélkülöző, egyszerű, fülbemászó, de ártatlan kis dalocskákkal átitatott darab véghezvitte célját, saját főszereplőjéhez, s annak karakterfejlődéséhez hasonlóan a kaktusz kinyitotta virágát, és végül kivívta magának a vastapsot.