Színjátszás
Mérges Flóra, 2012. november 28.
Színház
Színjátszás az, amikor adnak valamit a léleknek

DIÁKTEÁTRUM

Ha a kecskeméti diákszínjátszás kerül szóba, Sárosi Gábor neve megkerülhetetlenül felmerül. Nem véletlen, hiszen egy személyben színész, rendezõ, drámajáték-vezetõ, táborszervezõ. Õt kérdeztem a színjátszásról.
„Igazán jól játszottak a színészek”- mondják gyakran a színházlátogatók az igazán jól sikerült elõadások végén. Az életben is sokan színészként vagyunk jelen, a sorstól kapott szerepünket alakítjuk. Nem is játszunk olyan rosszul, hiszen senki nem veszi észre, amikor hibázunk. A kecskeméti középiskolákban sok a diákszínjátszó, gimnáziumunkban is nagy hagyománya van a színjátszásnak, magam is részese vagyok, így sok kérdés kavargott a fejemben a témával kapcsolatban. Sárosi Gábor egykori katonás diák, mint játszó színész és mint rendezõ válaszolt rájuk. - Hogyan jutottál el a színházig?- Az általánosban hatodikos diákként kezdtem el a színjátszást édesanyám csoportjában. Nyolcadik után mentem át a Katona József Gimnáziumba, ahol folytattam. Érettségi után elõadtuk A kopasz énekesnõ címû darabot, amire az akkori színházigazgató, Bodolay Géza és Ádám Tamás is eljöttek. A mûsor után segédszínész munkát ajánlottak a színházban. Akkor még magam sem voltam biztos abban, hogy valóban színész válik egyszer belõlem. Végül mégis úgy alakult, hogy ez lett a hivatásom, immár 2005 óta vezetek színjátszó csoportokat. - Mit jelent neked a színjátszás?- Adni valamit a léleknek. A fiatalokból álló csoportok vezetése nagyon izgalmas feladat. Mondhatni a szemem elõtt nõnek fel a tagok, szinte velük bõvül a családom!
- Tavaly az Ifjú Morbidosok Lumpáciusz Vagabundusz címû elõadással vastapsot kapott és arany díjat nyer a FRINGE fesztiválon. Ez milyen érzés?- Csalóka! Persze, mosolyt csal az arcomra, de az igazán nagy siker nem a színpadon, hanem a színjátszókban zajlik le, amíg az elõadás elkészül .