Muzsikás interjú
Papp Daniella, 2014. május 31.
Zene

1. Hogyan alakult meg az együttes?

Nagyon érdekes története van, de az egészet nem mondom el, csak egy kis részletét…Amikor én először elkerültem Erdélybe egy barátommal, felfedezni a tájat,  betévedtük egy faluba. Rejtélyes hangokat hallottunk: kiderült, hogy muzsika. Először mintha orgonát, majd hegedűt hallottunk volna, végül kiderült, hogy egy lakodalmi mulatság. Szó ami szó,ebben a táncban ismerkedtünk meg ifjú  Csoóri Sándorral. Vele és Hamar Dániellel alapítottuk 3-an a Muzsikást,de ez nagyon rég történt,azóta már több mint 40 év múlt el.

 

2. A jelenlegi tagok megegyeznek az alapító tagokkal?

Nem, annyi a változás, hogy a Hamar Dani és én (Sipos Mihály) megvagyunk ketten, és hozzánk jött Éri Péter és Porteleki Laci. Sanyi pedig feltalálta a családi zenekar intézményét. Nagyon jól tette, zseniális a muzsikája.

3.     3. Hogyan került kapcsolatba a zenével?

Nálunk az egész család muzsikált, édesanyám zeneakadémián zongorázott, nagyapám énekelt. Az ének nagyon fontos, mindenkinek ajánlom, akinek van rá lehetősége. Mondjuk egyházi iskolában kicsit jobb a helyzet, mert legalább az egyház ünnepei kapcsán énekelnek a diákok.

4.     4. Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésük?

Erre nehéz válaszolni, annyi minden volt. Érzékeltetem, miért nehéz erre válaszolni, elmesélek néhányat. Volt olyan, hogy a Takács-vonósnégyessel voltunk Európában,és mindennap más fővárosban jártunk. Azt sem tudtam pontosan, hogy melyik országban vagyokJ.Egyik koncertterem különlegesebb volt, mint a másik,bár a szívem közepén a Zeneakadémia koncertterme áll. Az itt lévő első néhány fellépés volt a legemlékezetesebb, szerintem a világ egyik legjobb akusztikájú koncertterme. Az erdélyi fellépések is emlékezetesek, mikor azoknak zenéltünk, akiktől tanultunk. Ezek mindig nagyon nagy megmérettetések számunkra.

5.     5. Mely díjaikra a legbüszkébbek?

Én nem vagyok annyira érzékeny a díjakra, de nagyon sok erőt adnak a további munkához. Jelentős kitüntetéseket kapott a Muzsikás együttes: Magyar Örökség Díjat, Kossuth-díjat… Rengeteg szakmai elismeréssel is gazdagodtunk, ami büszkeséggel tölt el minket. Akadt olyan is, mikor egy osztály rajzolt közösen egy képet, amin mindenki rajta volt. Talán ez a legkedvesebb „díj” a szívünknek.

        6. Mikor fogalmazódott meg Önökben a rendhagyó énekórák ötlete?

2005-ben belegondoltunk, hogy miért nem énekelnek a magyarok. Tulajdonképpen nem vagyunk mi rossz nemzet, csak kicsit tudatlanok. Elfelejtettük a szokásainkat, ezeket nem kárhoztatni kell, hanem újra kell tanítani. Az együttes egyhangúlag támogatta ezt az elgondolást: menjünk el ingyen énekórát tartani. Jártuk az iskolákat, aztán egy koncertünkön odajött egy fiatalember, érdeklődött a zenekarról. Végül adott egy névjegykártyát, amiről kiderült, hogy a MOL vezérigazgatója: Hernádi Zsolt. Azóta a MOL támogat bennünket.

20140531161501

7.     7. Hogy élték meg azt, hogy még élő muzsikusokkal, adatközlőkkel találkozhattak, és tanulhattak tőlük, sőt még koncertezhettek is velük?

Ezek mindig óriási dolgok. Nagy utakat tettünk Árpi bácsival, a cimbalmossal, vagy még annak idején a Bogyiszlóiakkal vagy Borsosi Sanyi bácsival… Zenei értelmezésben, zenei felfogásban rengeteget kaptunk tőlük minden téren. Főképp arra tanítottak meg minket, hogy hogyan kell a zenével a közösséget szolgálni. Meg lehet tenni olyan csuda dolgokat a zenén keresztül, amit mással nem lehet elérni.

8.     8. Mikor tetszett azt érezni, hogy  a népzene a sajátja?

Azt gondolom, hogy mikor az emberen először mennek át nagy érzelmek, például: szerelmes, közeli hozzátartozóját elveszíti és hasonló nagy lelki dolgok.  Ekkor a zene közel kerülhet az emberhez, s igazán a sajátjának érzi.

9. Milyen élményei vannak a zenével kapcsolatban?

Szinte minden eseményhez köthető zene: lakodalmak, kirándulások, utak, táncosok, emberek. Volt olyan korszak, amikor kézről kézre, több napon keresztül mulattunk. Mikor vége volt a próbának, elmentünk fiúk-lányok, buliztunk. Ebben az időben még nem volt szabad az utcán hangoskodni, és ebből fakadt néha egy kis összetűzés. Viszont jó példa is akad a hangoskodásainkra: az alsó szomszéd feljött miközben játszottuk a zenénket, s megkérdezte, hogy mi ez a muzsika. Majd közölte, hogy ő is csatlakozna, hiszen a kedvence a széki muzsika. Később Németországban is előfordult egy hasonló történet. Végül a férfi a népzenén keresztül megszerette Magyarországot, és megtanult magyarul is.(és ő nem az egyetlen ilyen eset)

9.     10. Miért tartják fontosnak, hogy vendégművészeket is hívjanak előadásaikra?

Én azt gondolom, hogy ennek régen is nagy kultúrája volt, így volt teljes a fellépés. Tánccal, viselettel, beszéddel, gondolkodással, gesztusokkal egész a kép. Mi ezt szeretnénk továbbítani a fiatalságnak, a vendégművészekkel együtt.

10+1. Mit üzenne az embereknek?

Belül mindenkiben megvan a zenére az igény. Aki nem táncolt, és látta a párokat, halotta a zenét, valami biztosan megindult benne. Ezt az érzést éljék át minél többször.

A másik üzenet: fontosnak tartom a 20 századi klasszikus magyar zene alakjait: Bartókot, Kodályt, és társaikat. A népzenét nem szabad elhanyagolni, a mai zenékben is meg kell jeleníteni.

A Muzsikus zenekart a világ összes táján ismerik és szeretik akár Amerikáról, akár Ázsiáról beszélünk. Magyarországon a fiatalok körében mégis kevésbé ismert. Reméljük ezzel az interjúval felkeltettük a figyelmeteket. Ezúton is köszönjük az interjút.

Boda Krisztina&Papp Daniella