Sítábor Donovalyban

Egyesek úgy tartják, a síelés olyan, minta maga az élet. Amíg a két léc egymással párhuzamosan, kontrolunk alatt halad, addig nincs nagy baj. Vagyis ha a dolgaink -munka, kötelességek, magánélet, kedvtelések- szépen működnek egymás mellett, képesek vagyunk az egyensúly megtartására, akkor még akár élvezhetjük is a mindennapokat. Azonban ha a két léc ellentétes irányba indul el, na akkor abba vagy szétszakadunk vagy esünk egy hatalmasat. Nem tudom, hogy bármelyik Refis diák vagy tanár fejében megfogalmazódtak-e ehhez hasonló gondolatok, de mindenesetre 2026.02.24-én 93 diák és 7 tanár indult útnak Donovalyba, hogy síeljen egy jót. A körülbelül 6 órás utazást volt aki olvasva, beszélgetve, szunyókálva töltötte, illetve töltötte volna, ha az egy óvodás korú gyermek méretű JBL-ból származó muzsika engedte volna. Miután megérkeztünk indultunk is elfogyasztani a vacsoránkat, majd elfoglaltuk a szobákat és vártuk a másnapot, hogy végre síelhessünk. A csapat közel negyedének most volt életében először léc a lábán, de hála Szilárd bácsi és Szabi bácsi oktatómunkájának a tábor végére már mindenki legalább a kék pályán síelt. Ez volt a negyedik Refis sítábor Donovalyban. Eddig minden évben volt valami kaland, ami megfűszerezte az egyébként is eseménydús kint létünket. Első évben például Zsuzsa néniék fürdőszobájának csempéi közül az éjszaka úgy elkezdett ömleni a víz, mintha Mózes ütött volna oda a botjával, hogy vizet fakasszon a szomjazó izráelitáknak. De itt csak csőtörés volt. Aztán volt szerencsénk megtapasztalni azt is, hogy egy járványos vírusfertőzés milyen sebességgel tud végig menni az egész táboron. Még jó, hogy a Covid korszakból maradt nálunk néhány maszk, no meg volt széntablettánk. Az idei évben sajnos a sérülésekből jutott ki. Hála Istennek végül semmi nagy probléma nem történt, mindenki épségben hazajutott. Esetleg a tanárok szereztek pár plusz ősz hajszálat. Remélem, hogy minden részt vevő nevében írhatom, hogy összességében szuper táborunk volt! Hó, gyönyörű napsütés, jó társaság! Ha volt is olyan helyzet, mikor nem tudtuk tartani a kontrolt és estünk egy hatalmasat, végül mindenki fel tudott állni kisebb-nagyobb segítséggel, s folytathatta a csúszást! Remélem, a jövő évi, ötödik táborunk is legalább ilyen jó lesz!

(Galéria)

Nagy Anna